A szív megüresítése

„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből,teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez, szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.” Mk 12:30–31

Ezen a két parancsolaton függ az erkölcsi lények minden kötelessége és örök érdeke. Akik teljesítik a mások iránti kötelességüket, és olyan bánásmódban részesítik embertársaikat, mint amilyet a maguk számára is kívánnak, azok eljutnak arra a pontra, ahol Isten ki tudja nekik nyilatkoztatni magát. Az Úr helyeslőn tekint az ilyenekre. A szeretet tökéletessé teszi őket. Munkájuk és imájuk nem hiábavaló. Folyamatosan kegyelmet és igazságot merítenek a kútfőből, és másoknak is továbbadják az isteni világosságot és üdvösséget…
 
Az önzés utálatos Isten és a szent angyalok szemében. E miatt a bűn miatt sokan nem nyerik el az áldást, pedig az megörvendeztetné őket. Önző szemük a maguk dolgaira tapad. Nem viselik annyira a szívükön a mások érdekét, mint a magukét. Visszájára fordítják Isten rendjét. A többi emberrel nem, csak saját magukkal tesznek úgy, ahogyan azt a maguk esetében másoktól is elvárnák. A többiekkel pedig úgy bánnak, ahogy önmagukra nézve azt elképzelni sem tudnák.
 
Hogyan tudunk növekedni a kegyelemben? Csak úgy, hogy megüresítjük a szívünket az énünktől és önzésünktől, majd Isten kezébe helyezzük azt, hogy az isteni minta szerint alakítsa át. Kapcsolatunk lehet a világosság élő közvetítőjével. A mennyei harmat üdíthet fel bennünket, és a Menny zápora szállhat ránk. Amint magunkévá tesszük Isten áldásait, kegyelmének nagyobb mértékét tudjuk a szívünkbe fogadni. Amint megtanuljuk elviselni a láthatatlan Istenre való pillantást, Krisztus képmására változunk el. Krisztus kegyelme nem tesz bennünket büszkévé és önhitté. Szelídek és alázatos szívűek leszünk.
 
A kegyelemben való növekedés nem teszi büszkévé, magabízóvá és dicsekedővé az embert, hanem semmiségének és az Úrtól való teljes függőségének tudatára ébreszti.

Ellen White
Ellen White
Kevesen tudják, hogy Ellen White írásaiban a kegyelem szó (angol: grace) több mint 13 000-szer fordul elő. Ha azt vesszük, hogy életében hozzávetőleg 100 000 oldalt vetett papírra, akkor láthatjuk, hogy a szó igen fontos volt az írónő számára. Természetesen minden olyan részt, ahol a szó megjelenik, nem lehetett egy ilyen terjedelmű könyvben leközölni, azonban a legfelemelőbbek közül ki lehetett válogatni azokat, amelyek gazdagítanak bennünket az év minden napján. Kívánságunk az, hogy minden olvasó érezze át a kegyelem szónak ne csak a jelentését, hanem mindazt, amit Isten ebben elhelyezett, vagyis tapasztalja meg az isteni kegyelmet a mindennapokban. Isten áldása nyugodjon az olvasón!

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Versetul zilei

Urmărește Devoționalul Video

Articolul precedent
Articolul următor