„És azonnal elragadtatám lélekben; és ímé, egy királyi szék vala letéve a Mennyben, és üle valaki a királyi székben… és a királyi szék körül szivárvány vala, látszatra smaragdhoz hasonló.” (Jel 4:2–3)
Az ígéret magas trónt átívelő szivárványa örökkévaló bizonysága annak, miszerint „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta… [ha] valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). Ez tanúsítja a világegyetemnek, hogy Isten sohasem feledkezik meg a gonosszal küzdő népéről. Ez az erő és védelem biztosítéka a számunkra, amíg csak maga a trón fennáll.
Amiként az ég szivárványát a napsütés és a zápor egysége hozza létre, a trónt körülövező ív az irgalom és igazság egyesített hatalmát jelképezi. Nemcsak az igazságot kell fenntartani, mert az lerontaná az ígéret trón felett díszlő szivárványának dicsőségét, és az ember egyedül a büntetést látná meg a törvényből. Ha viszont nem lenne igazság és büntetés, akkor Isten kormányzatának alapja nem lehetne szilárd.
A megváltás az igazság és a kegyelem összefonódása által válik teljessé. E kettőnek a kapcsolódása mondatja velünk, amikor a világ Megváltójára és Jahve törvényére tekintünk: a te „kegyelmed naggyá tett engem” (2Sám 22:36). Tudjuk, hogy az evangélium tökéletes és teljes rendszer, amely bemutatja Isten törvényének változhatatlanságát… A kegyelem hívogat bennünket az Isten országának kapuin való bemenetelre, az igazság pedig meghozza áldozatát, hogy minden engedelmes ember teljes értékű kiváltságosaként lehessen a mennyei király gyermeke és a királyi család tagja.
Hittel tekintsünk fel a trónt övező szivárványra, amely mögött bevallott bűntetteink felhője lebeg. Az ígéret szivárványa biztosíték minden alázatos, töredelmes, hívő lélek számára, hogy élete Krisztuséval egy, és hogy Krisztus egy az Atyával. Isten haragja egyetlen lélekre sem zúdul, aki benne keres menedéket. Isten kijelentette: „Meglátom a vért, és elmegyek mellettetek.” „Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről” (2Móz 12:13; 1Móz 9:16).
