„Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. És ha vétkezik valaki, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.” (1Jn 2:1)
Az Úr nem tekinti befejezettnek a megváltás tervét, amíg abban csak az Ő szeretete játszik szerepet. Oltárára egy Szószólót helyezett, aki a mi természetünkbe öltözött. Közbenjárónkként Krisztus feladata az, hogy Isten fiaiként és leányaiként mutasson be minket.
Krisztus arra vállalkozott, hogy helyettesünk és kezesünk lesz, és hogy senkit sem hagy figyelmen kívül. Az Ő engedelmességéből a tökéletes engedelmesség kiapadhatatlan forrása származik. A mennyben az ő érdemei, önmegtagadása és önfeláldozása olyan értékes tömjén, melyet népének imáival együtt mutatnak be. Amikor a bűnös ember őszinte, alázatos imádsága felszáll Isten trónja elé, Krisztus hozzáadja azokhoz az Ő életének érdemeit és tökéletes engedelmességét. Imádságainkat ez a tömjén illatosítja be. Krisztus arra vállalkozott, hogy közbenjárjon érdekünkben, az Atya pedig mindig meghallgatja Fiát.
Ez a kegyesség titka. Hogy Krisztus emberi természetet öltött, és alázatos élete által felemelte az embert az erkölcsiség magas szintjére; hogy Isten trónja elé vitte felvett természetét, hogy ott bemutassa gyermekeit az Atyának, és angyaloknak kijáró tisztességben részesítse őket – ez a világegyetem csodája, a titok, melybe angyalok vágynak betekinteni. Ez az a szeretet, mely meglágyítja a bűnös szívét. (Manuscript 21, 1900.)
Ő, aki nem nézheti a romlásnak kiszolgáltatott embereket anélkül, hogy Lelkét a végsőkig ki ne árasztaná rájuk megmentésük érdekében, szánalommal és sajnálattal tekint minden emberi lélekre, aki belátja, hogy nem lehet saját maga megmentője. (The General Conference Bulletin, October 1, 1899.)
Krisztus a Szószólód. Isten szeretetének hatalmát felismerve ragadd meg Krisztus kezét és szorítsd erősen. Az Ő keze erősebben fog téged, mint ahogyan te belékapaszkodsz. (Letter 182, 1901.)
