Az igaz kiválósága

„Nem süti meg a rest, amit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek a serénysége.” (Péld 12:26)

Az Úr elvárja szolgáitól, hogy életük és jellemük legyen kiválóbb a többi emberénél. Minden eszközt azok rendelkezésére bocsát, akik szolgálják Őt. Az egész világegyetem úgy tekint a keresztényre, mint aki diadalra törekszik, és úgy futja az előtte álló pályát, hogy elnyerhesse a jutalmat, a hervadhatatlan koszorút. Ha viszont Krisztus hitvalló követőjének igyekezete nem emelkedik a világiak törekvései fölé, akkor az élet vagy halál hatalmas küzdelmében soha nem juthat győzelemre. Minden rábízott erőt használatba kell vennie, hogy a Szentlélek hatalma és a bőséggel kiárasztott kegyelem által győzhessen a világ, a test és az ördög felett…
 
A győzni vágyók gondolják meg, és vegyék számba megváltásuk árát! Az erős emberi kívánságokat le kell győzni. A független embernek Krisztus fogságába kell esnie. A kereszténynek be kell látnia, hogy lényének tulajdonosa nem saját maga. Kísértések felett kell győznie, és saját vágyai ellen is meg kell vívnia a harcát. A félszívű szolgálatot nem fogadja el az Úr. A képmutatás gyűlöletes az Ő szemében. Krisztus követője járjon hit által, mintha látná a láthatatlant. Krisztus legyen a legdrágább kincse. Ő legyen a számára minden mindenben.
 
Ez a tapasztalat Krisztus minden hitvallója számára elengedhetetlen, hiszen ennek gyakorlása kihat a magaviseletre, és megszenteli a keresztény életének másokra gyakorolt befolyását. A keresztények üzleti kapcsolatait és a világiakkal szemben való eljárásait Krisztus kegyelme szenteli meg. Bárhol legyenek is, olyan lelkiség veszi körül őket, amelynek hatalma van a jó befolyására, mert a Mester lelkülete árad belőlük.
 
A Krisztus szerint járók jól tudják, hogy egyedül akkor vannak biztonságban, ha szorosan Jézus mellett haladnak, és így követik az élet világosságát. Nem fogadnak el olyan munkát, és nem fognak olyan vállalkozásba, amely hátráltatná őket a keresztény jellem elérésében… „Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta” (2Tim 2:4).

Ellen White
Ellen White
Kevesen tudják, hogy Ellen White írásaiban a kegyelem szó (angol: grace) több mint 13 000-szer fordul elő. Ha azt vesszük, hogy életében hozzávetőleg 100 000 oldalt vetett papírra, akkor láthatjuk, hogy a szó igen fontos volt az írónő számára. Természetesen minden olyan részt, ahol a szó megjelenik, nem lehetett egy ilyen terjedelmű könyvben leközölni, azonban a legfelemelőbbek közül ki lehetett válogatni azokat, amelyek gazdagítanak bennünket az év minden napján. Kívánságunk az, hogy minden olvasó érezze át a kegyelem szónak ne csak a jelentését, hanem mindazt, amit Isten ebben elhelyezett, vagyis tapasztalja meg az isteni kegyelmet a mindennapokban. Isten áldása nyugodjon az olvasón!

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Versetul zilei

Urmărește Devoționalul Video

Articolul precedentCAPODOPERĂ
Articolul următorA umbla cu Dumnezeu