A közbenjáró Krisztus

„Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a Mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.” (Zsid 9:24)

Ádám és Éva bűne félelmetes szakadást idézett elő Isten és az ember között. Krisztus a bukott ember és Isten közé lépve így szól: „Ennek ellenére is az Atyához jöhettek. Olyan tervet hoztunk létre, amely által Isten megbékél az emberrel, az ember pedig Istennel. Közbenjáró által közeledhettek Istenhez.” És most közbenjárói munkát végez értetek. Ő a mindenható főpap, aki könyörög értetek. Gyertek, tárjátok ügyeteket az Atya elé Jézus közvetítésével. Így találhattok utat Istenhez.
 
Jézus Krisztus, aki szüntelen az oltár mellett áll, az adott pillanatban áldozatot ajánl fel a világ bűnéért. A valódi sátor szolgálója Ő, amelyet az Úr, és nem ember állított. A zsidó szentély árnyékszolgálatának nincs többé jelentősége. Nincs többé szükség a naponkénti és az évenkénti engesztelőáldozatra, a bűntettek folytonos elkövetése miatt azonban a közbenjáró engesztelőáldozatá+D141ra van szükség. Jézus Isten jelenlétében szolgál, megölt bárány véreként ajánlva fel vérét…
 
A vallásos szolgálatok, az ima, a hálaadás és a bűnvallomás tömjénként árad föl a mennyei szentélybe az igaz hívőtől. Az emberiség romlott csatornáin áthaladva azonban azok oly szennyesek, hogy hacsak vér által meg nem tisztulnak, Isten szemében soha nem lehet értékük… A földi szentélyek minden jó illatának össze kell elegyednie Krisztus vérének megtisztító cseppjeivel. Jézus saját érdemeinek tömjénezőjét tartja az Atya előtt, amelyben a földi romlásnak nyoma sincs. Ebbe a tömjénezőbe gyűjti népének imáját, háláját és bűnvallomását, és ezek mellé teszi saját folt nélküli igazságosságát. Ezután, Krisztus engesztelésének érdemeivel illatosítva, a tömjénfüst teljesen elfogadható állapotban kerül Isten elé, akitől kegyelmes válasz kerül vissza az emberekhez.
 
Bárcsak mindenki megértené, hogy minden engedelmességet, bűnbánatot, hálát és dicséretet Krisztus igazságosságának izzó tüzébe kell helyeznie!

Ellen White
Ellen White
Kevesen tudják, hogy Ellen White írásaiban a kegyelem szó (angol: grace) több mint 13 000-szer fordul elő. Ha azt vesszük, hogy életében hozzávetőleg 100 000 oldalt vetett papírra, akkor láthatjuk, hogy a szó igen fontos volt az írónő számára. Természetesen minden olyan részt, ahol a szó megjelenik, nem lehetett egy ilyen terjedelmű könyvben leközölni, azonban a legfelemelőbbek közül ki lehetett válogatni azokat, amelyek gazdagítanak bennünket az év minden napján. Kívánságunk az, hogy minden olvasó érezze át a kegyelem szónak ne csak a jelentését, hanem mindazt, amit Isten ebben elhelyezett, vagyis tapasztalja meg az isteni kegyelmet a mindennapokban. Isten áldása nyugodjon az olvasón!

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi
Articolul precedentSECRETELE MELE
Articolul următorCine stă pe scaunul de domnie este rege