Állandó függőségben az Atyától

„Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel” Zsolt 29:10–11

Isten trónja legyen mindenkori támaszunk… Krisztusban erő vár ránk. Ő a közbenjárónk az Atyánál. Birodalmának minden részébe elküldi követeit, hogy népe tudomására hozza akaratát. Krisztus a gyülekezetek között jár. Meg kívánja szentelni, fölemelni és nemesíteni követőit. Akik igazán hisznek benne, életmentőkké válnak. Jobb kezében tartja a csillagokat, és a terve az, hogy ezeken át ragyogtassa világosságát a Földre. Így kívánja előkészíteni népét a mennyei egyház magasabb szolgálatára. Komoly munkát bízott ránk. Végezzük azt pontosan és eltökélten. Mutassuk meg az életünkben, hogy mit is tett értünk az igazság Napja.
Krisztus „a hét gyertyatartó között jár” (Jel 2:1), és ez a kép a gyülekezettel való kapcsolatát szemlélteti. Krisztus a Föld széltében és hosszában mindenfelé gyülekezetei között jár. Élénk érdeklődéssel figyeli azokat, hogy megfelelő lelkiállapotban vannak-e országa ügyének előbbre viteléhez. Krisztus jelen van a gyülekezetek minden összejövetelén. Mindenkit ismer, aki kapcsolatban van a szolgálatával. Ismeri azokat, akiknek szívét meg tudja tölteni szent olajjal, hogy azt majd másoknak is továbbítsák. Akik hűségesen viszik előre Krisztus munkáját a világunkban, akik szavaikkal és tetteikkel Isten jellemét képviselik, akik betöltik az Úr által számukra kijelölt szerepet, azok igen értékesek az Úr szemében. Krisztus örömét leli bennük, ahogyan az ember örömét leli gondozott kertjében és a saját kezével ültetett virágok illatában.
Egy gyertya fénye és egyetlen gyülekezet sem világíthat önmagának. A gyülekezetek minden világossága Krisztustól árad ki. A mennyei egyház ma csupán kiegészítője a földi egyháznak, de nemesebb, fenségesebb… és tökéletes. Ugyanennek az isteni világosságnak kell áradnia az örökkévalóság korszakain át. A mindenható Isten és a Bárány a Menny világossága. Egy gyülekezet sem világíthat, ha nem árasztja ki magából az Isten trónjáról nyert dicsőséget.

Ellen White
Ellen White
Kevesen tudják, hogy Ellen White írásaiban a kegyelem szó (angol: grace) több mint 13 000-szer fordul elő. Ha azt vesszük, hogy életében hozzávetőleg 100 000 oldalt vetett papírra, akkor láthatjuk, hogy a szó igen fontos volt az írónő számára. Természetesen minden olyan részt, ahol a szó megjelenik, nem lehetett egy ilyen terjedelmű könyvben leközölni, azonban a legfelemelőbbek közül ki lehetett válogatni azokat, amelyek gazdagítanak bennünket az év minden napján. Kívánságunk az, hogy minden olvasó érezze át a kegyelem szónak ne csak a jelentését, hanem mindazt, amit Isten ebben elhelyezett, vagyis tapasztalja meg az isteni kegyelmet a mindennapokban. Isten áldása nyugodjon az olvasón!

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Urmărește Devoționalul Video

Articolul precedentSALVATOR ETERN
Articolul următorGravat pe inimă