A szenvedések idején

„Amikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz, az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt” (2Krón 33:12)

„A világban sok nyomorúságotok lesz (Jn 16:33) – mondja Krisztus –, de bennem békességetek lesz.” A keresztények útjába kerülő próbák, a szomorúság, a balszerencse, a nyomorúság és a gyalázkodás olyan eszköz, amelyet Isten arra rendelt, hogy elválassza a polyvát a búzától. Büszkeségünk, önzésünk, gonosz szenvedélyeink és a világi gyönyörök szeretete olyan bűn, amely felett győzelmet kell aratnunk. Isten szenvedéseket küld, hogy próbára tegyen, megvizsgáljon, és kimutassa előttünk ezeket a gonosz tulajdonságokat a jellemünkben. Az Ő ereje és kegyelme által mégis győznünk kell, hogy részesülhessünk az isteni természetben, és megmeneküljünk a romlottságtól, amely a bűnös kívánság által uralkodik e világon. „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4:17–18). A szenvedések, a kereszt, a kísértések és különféle próbáink Isten munkaeszközei arra, hogy finomítsanak, megszenteljenek és felkészítsenek minket a mennyei tárházak számára.
Sok nyomorúságod csak azért ért, Isten bölcs belátása szerint, hogy közelebb vonjon a kegyelem trónjához. Az Úr lágyítja meg szívünket, és csillapítja gyermekeit a szomorúságokkal és megpróbáltatásokkal. Ez a világ Isten műhelye, ahol alkalmassá formál minket a Menny udvarai számára. Addig alkalmazza reszkető szívünkre a simítókést, amíg el nem távolítja a durvaságokat és egyenetlenségeket, hogy alkalmassá váljunk a mennyei épületben kijelölt helyünkre. A nyomorúság és bajok révén a keresztény megtisztul, megerősödik, s a krisztusi mintára formálja jellemét.
A keserű fájdalmat okozó szenvedések leckéi arra tanítanak minket, hogy igyekezzünk „célegyenesen az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára”. Bátorítson bennünket az Úr közeli eljövetele. Ez a reménység töltse be örömmel a szívünket.”

Ellen White
Ellen White
Kevesen tudják, hogy Ellen White írásaiban a kegyelem szó (angol: grace) több mint 13 000-szer fordul elő. Ha azt vesszük, hogy életében hozzávetőleg 100 000 oldalt vetett papírra, akkor láthatjuk, hogy a szó igen fontos volt az írónő számára. Természetesen minden olyan részt, ahol a szó megjelenik, nem lehetett egy ilyen terjedelmű könyvben leközölni, azonban a legfelemelőbbek közül ki lehetett válogatni azokat, amelyek gazdagítanak bennünket az év minden napján. Kívánságunk az, hogy minden olvasó érezze át a kegyelem szónak ne csak a jelentését, hanem mindazt, amit Isten ebben elhelyezett, vagyis tapasztalja meg az isteni kegyelmet a mindennapokban. Isten áldása nyugodjon az olvasón!

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Urmărește Devoționalul Video

Articolul precedentMARELE VINDECĂTOR
Articolul următorRugăciuni nerostite