„Mindennek rendelt ideje van…” (Préd. 3:1)
„Az Úr az egész testet mozgásra teremtette, ezért ha nem tartjuk egészségben testi erőnket tevékenységgel és testgyakorlással, akkor szellemi képességeinket sem tudjuk sokáig megtartani lehetőségeink legmagasabb szintjén… Ismerjük fel, hogy a testgyakorlással eltöltött idő nem hiábavaló. Aki állandóan a könyveibe mélyed, egy idő múlva tapasztalni fogja, hogy elméje elveszíti frissességét. Azok, akik megfelelő fi gyelmet fordítanak a testi fejlődésükre, nagyobb haladást fognak elérni szellemi vonalon, mintha minden idejüket tanulmányaiknak szentelték volna. Ha mindig csak egyirányú gondolkodást folytatunk, kiegyensúlyozatlanná válik az elménk. Minden képességünket biztonsággal dolgoztathatjuk azonban akkor, ha egyenlően terheljük a testi és szellemi erőket, ha változatosabbá tesszük gondolkodásunk irányát.
A testi tétlenség nemcsak a szellemi erőt csökkenti, hanem erkölcsi erőinket is. Idegrendszerünk – amely kapcsolatban áll az egész szervezettel – a közvetítő, amely által a menny is érintkezik velünk, és befolyásolja belső életünket. Bármi, ami gátolja az elektromosság keringését az idegrendszerben, gyengíti életerőnket, csökkenti szellemi felfogóképességünket, és tompítja erkölcsi erőnket is. A túlzásba vitt tanulás – azáltal, hogy növeli az agyban a véráramlást – beteges ingerlékenységet idéz elő. Ezt csökkenti az önuralom. Így a pillanatnyi felindulás vagy szeszély könnyebben eluralkodhat az emberen… A tanulóknak élénkítő testmozgásra van szükségük.” (Nevelés, Az üdülés c. fejezetből)
