„Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát e világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassék a világ általa.” (Jn. 3:14–15, 17)
„Az Úr utasította Mózest – miután hagyta, hogy mérgeskígyók marják meg a lázadozó izráelitákat a pusztában –, hogy emeljen egy rézkígyót egy oszlopra és szólítsa fel a sérülteket, hogy tekintsenek e kígyóra, hogy életben maradjanak.
Sokan azonban nem bíztak a menny rendelte ellenszerben. Körülöttük halottak és haldoklók hevertek. Tudták, hogy isteni segítség nélkül meg van pecsételve a sorsuk. Siratták szenvedéseiket, fájdalmaikat, biztos halálukat, mígcsak el nem fogyott az erejük és szemük meg nem üvegesedett. Pedig egy szempillantás alatt meggyógyulhattak volna.
Ha tudatában vagy bűneidnek, ne fordítsd minden erődet a gyászolásukra, hanem tekints fel és élj! Jézus a mi egyedüli megmentőnk. Bár milliók utasítják el felajánlott kegyelmét, mégsem hagy senkit elveszni, aki bízik az ő érdemeiben.
Szegény, bűnbe belefáradt, elcsüggedt ember! Tekints fel és élj! Jézus a szavát adta: megment mindenkit, aki hozzá fordul.
Senki se tartsa ügyét reménytelennek! Tudatában lehettek bűnös és elveszett voltotoknak, de éppen ezért van szükségetek a Megváltóra. Ha van bevallásra váró bűnötök, ne halogassátok ennek elrendezését! Minden perc aranyat ér. Jézus azt kívánja, hogy úgy meneküljünk hozzá, ahogy vagyunk, mint bűnösök, gyengék, segítségre szorulók.” (Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 95–96. l.)
