„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.” (Jak 1:12)
Amikor az Úr felölti ékességeit, az igazakra, őszintékre, becsületesekre örömmel néznek majd. Isten angyalokat alkalmaz, hogy koronákat készítsenek az ilyenek számára, és ezeken a csillag-díszes koronákon majd az Isten trónjáról sugárzó világosság ragyogása fog tükröződni. (Testimonies for the Church 5:96.)
Beszélgessetek mennyei dolgokról! Beszéljetek Jézusról, az Ő szépségéről, dicsőségéről, irántatok tanúsított soha el nem múló szeretetéről és hagyjátok, hogy szívetek túláradjon az Iránta érzett szeretettől és hálától, Aki meghalt, hogy megmentsen titeket. Ó, készüljetek, hogy találkozzatok Vele békességben. Akik készek, hamarosan elnyerik az élet hervadhatatlan koronáját és örökké Isten országában fognak lakni Krisztussal, az angyalokkal és azokkal, akiket Krisztus drága vérén megváltott. (The Youth’s Instructor, December 1, 1852.)
A várakozókat Isten dicsőséggel, tisztességgel és halhatatlansággal koronázza meg. Nem kell a világ tisztességéről beszélnetek vagy nagyszerű emberek dicséretéről. Mind hiábavalóság. Érintse csak őket Isten ujja és ismét visszatérnek a porba. Olyan tisztességet akarok, ami időálló, halhatatlan, amely soha nem megy tönkre; egy koronát, amely minden más koronánál értékesebb, amivel valaha uralkodó homlokát díszítették. (The Review and Herald, August 17, 1869.)
Azon a napon a megváltottak az Atya és a Fiú dicsőségét fogják sugározni. A mennyei angyalok megérintik arany hárfáikat, és örömmel köszöntik a királyt és azokat, akik győzelmének trófeái – azokat, akik megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Felcsendül a diadal éneke és betölti az egész mennyet. Krisztus győzedelmeskedett. Megváltottaival közösségben belép a mennyei csarnokokba, akik tanúsítják, hogy szenvedéssel teljes és önfeláldozó küldetése nem volt hiábavaló. (The Review and Herald, November 24, 1904.)
