„Mózes erre azt mondta a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket, hogy őt féljétek, és ne vétkezzetek.” (2Móz 20:20)
Erkölcsi bátorság kell az Úr parancsolatainak megtartásához. Az igazság egyik ellensége egyszer azt mondta, hogy csak gyengeelméjű emberek… fordulnának el az egyházaktól, hogy a hetedik napot Szombatként megtartsák. De egy lelkipásztor, aki elfogadta az igazságot így válaszolt: „Ha úgy gondolod, hogy ehhez gyengeelméjű emberek kellenek, próbáld ki!” A népszerűtlen oldalon való kiálláshoz erkölcsi bátorság, szilárdság, döntés, állhatatosság és nagyon sok imádság szükséges…
Ha a Mindenható védelmező pajzsa alatt állunk, nem érezzük, hogy kisebbségben vagyunk. Isten a többség… Figyelembe kell vennünk, hogy Krisztus arra hívott el minket, hogy világítsunk a világ erkölcsi sötétségében. Nem szabad félremagyaráznunk Isten jellemét, nem szabad ingerlékenyen kimondani, amit gondolunk, ne hibáztassunk, kritizáljunk és bíráljunk másokat, hanem engednünk kell, hogy a Szentlélek Krisztus hasonlatosságára formálja a jellemünket.
Lássuk meg, mit fog tenni értünk Jézus, ha hagyjuk! A tanítványaiért mondott imájában így imádkozott: „Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban” (Jn 17:13). Lehet-e örömünk, ha engedelmeskedünk Krisztusnak? Ez az egyetlen igazi öröm, amit bármely lélek magáénak tudhat. (Manuscript 37, 1894.)
Vajon az Üdvözítő valaha is el fog fordulni tőled, hogy küzdelmedben magadra hagyjon? Nem, soha! … Szegénység vár erre a világra, s olyan nyomorúságos idő, mint amilyen még sohasem volt, mióta e Földön nép kezdett lenni. Lesznek háborúk és háborús hírek, s az emberek elsápadnak a félelem miatt. Lehet, hogy szenvedned kell, néha talán éhezned is – de Isten soha nem feledkezik meg rólad szenvedéseidben. Isten próbára teszi hitedet… Azért élünk, hogy Krisztust nyilatkoztassuk ki a világ előtt, hogy bemutassuk Őt és hatalmát az egész emberiségnek. (Evangelism, 240, 241.)
