Az erkölcstelenség terjedése

„Paráznaság pedig, és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék közöttetek, amint szentekhez illik.” (Eféz 5,3)

„Riasztó a közönségesség a mindennapi társalgásban – a gondolatok és erkölcsök alacsony szintjét jelzi. Az igazán nemes jellem igen ritka, valódi szerénységgel és tartózkodással alig találkozunk. Csak kevesen vannak, akik tiszták és szeplőtlenek. A megtűrt szennyes gondolatok szokássá válnak, a szívbe maródnak, és az emberi lélek beszennyeződik. Ha egyszer elkövetünk egy helytelen cselekedetet, folt keletkezik rajtunk, amelytől semmi más nem képes megtisztítani, csak Krisztus vére. Ha a rossz szokástól nem fordulunk el szilárd határozottsággal, a lélek megromlik, és ebből a szennyező forrásból másokat megrontó patakok áradnak szét. Vannak olyan emberek, akik előidézik a kísértést. Olyan helyzetbe hozzák magukat, ahol kísértésnek lesznek kitéve, s nem is történhet másképp, amikor nemkívánatos közegbe, társaságba mennek. A legjobb módja annak, hogy biztonságban legyünk a bűntől, ha mindenkor és minden körülmények között kellő megfontoltsággal lépünk, és sohasem teszünk valamit hirtelen ötlettől vezérelve. Gondolkozzunk és várakozzunk Isten félelmében, mielőtt biztosak lennénk abban, hogy helyesen cselekszünk. Az erkölcsi veszélyek, amelyeknek mindenki, idős és fiatal egyaránt ki van téve, naponta növekszenek. Az erkölcs hibás működése, amit romlottságnak, züllöttségnek nevezünk, tág területet talál a kibontakozáshoz, és azoknak a nőknek, férfiaknak és fiataloknak a befolyása – bár keresztényeknek vallják magukat – érzéki, ördögi… Azok, akik megismerték az igazságot, de nem hitvallásukkal megegyezően cselekszenek, Sátán kísértéseinek céltáblái. Minden egyes lépésnél veszély les rájuk. Kapcsolatba kerülnek a gonosszal, olyan látványt szemlélnek, olyan hangokat hallanak, amelyek felébresztik alantas vágyaikat, és arra kapnak késztetést, hogy inkább a rosszat, mint a jót válasszák, mert szívükben nem határozottak… Semmire nincs nagyobb szükségünk, mint olyan képzésre, amely felkészíti a fiatal férfiakat és nőket, hogy szilárdan ragaszkodjanak a tisztasághoz, és amely megtisztítja lelküket az erkölcsi szenny minden foltjától és érintésétől.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 197., 196. o.)

Ellen White
Ellen White
A "Maranatha" áhítatos könyv 1976-ben jelent meg először a White Estate gondozásában, majd 2005-ben érte el a magyar olvasóközösséget Egervári Dezső fordításában. A könyv Ellen G. White ihletett írásaiból válógatva, a Krisztus viszajövetele utáni hő vágyat mutatja be, hasznos tanácsokkal és figyelmeztetésekkel összekötve.

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Ascultă podcastul Devoționale Audio

Publicate astăzi

Versetul zilei

Urmărește Devoționalul Video

Articolul precedentO inimă nouă
Articolul următorEroii din carte