„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja.” (2Tim 2,19)
„Még olyan igehirdetők is, akik sokáig lelkesen és nagy igyekezettel hirdették az igazságot, hitehagyottá válhatnak és ellenségeink soraiba pártolhatnak, de ez hazugsággá változtathatja-e az isteni igazságot? Az apostol ezt mondja: »Ám Isten erős építménye szilárdan áll.« Emberek hite és gondolkodása megváltozhat, de Isten igazsága soha nem változik. Olyan bizonyos, hogy nálunk az igazság, mint az, hogy Isten él. Sátán pedig minden mesterkedésével és pokoli hatalmával sem tudja hazugsággá változtatni Isten igazságát.
Bár a hatalmas ellenfél mindent elkövet, hogy hatástalanná tegye az Úr szavát, az igazságnak mégis mindenképpen égő lámpásként kell világítania. Az Úr kiválasztott bennünket, és csodálatos kegyelmében részesít. Ennek ellenére is elbűvöljön minket a hitehagyottak fecsegése? Talán álljunk át Sátán oldalára? Azokkal fogjunk össze, aki semmibe veszik Isten törvényeit? Inkább így imádkozzunk: »Uram, szerezz ellenségeskedést köztem és a kígyó között!« Ha nem állunk ellen a sötétség cselekedeteinek, akkor a kígyó hatalmas gyűrűi körülfognak minket, és készen áll, hogy bármely percben szívünkbe eressze mérgét. Legyünk tudatában, hogy ő halálos ellenségünk, és Krisztus nevében szálljunk szembe vele. Kötelességek várnak, minden talpalatnyi földért meg kell küzdenünk. Mindenki, aki Krisztus követőjének vallja magát, öltse fel az igaz élet, a megszentelődés fegyverzetét. Eljött az idő, amikor feltétlenül tudnunk kell, miért hiszünk abban, amiben hiszünk. Isten mellett kell kiállnunk, az igazság mellett, a vakmerőkkel és hitetlenekkel szemben. Az az ember, aki valaha ismerte az élet útját, de mégis elfordult szívének meggyőződésétől az ördög álokoskodásához, elérhetetlenebb lesz, nehezebb hatni rá, mint arra, aki még sohasem tapasztalta Krisztus szeretetét. Az Istentől elfordult ember a gonoszság cselekvésére lesz bölcs, Sátánhoz láncolja magát, a világosság és az ismeretek ellenére is. Azt mondom testvéreimnek: Isten az egyedüli reményetek. Feltétlenül Krisztus igaz életébe, szentségébe kell öltöznünk, ha helyt akarunk állni a mindenütt uralkodó istentelenség közepette. Tetteinkkel kell bebizonyítanunk hitünket. Gyűjtsünk biztos alapot a jövőre, hogy elnyerhessük az örök életet. Dolgozzunk – nem a magunk, hanem a feltámadott Jézus erejével. Mit teszünk, mit merünk most Jézusért?” (Bizonyságtételek IV., 594–595. o.)
