„És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, aki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.” (3Móz 20,26)
„Láttam, hogy sokan nem ébrednek rá, milyeneknek kellene lenniük, hogy az Úr színe előtt a szentélyben szolgáló főpap nélkül élhessenek a nyomorúságos időben. Azoknak, akik elnyerték az élő Isten pecsétjét, és védelemben részesülnek a nyomorúság idején, Jézus képmását kell tükrözniük.
Sokan elmulasztják a szükséges felkészülést a felüdülés idejére, és a késői esőre várnak, hogy alkalmassá tegye őket az Úr napjára. Ó, milyen sok embert láttam a nyomorúság idején menedék nélkül! Elhanyagolták a szükséges előkészületeket, ezért nem nyerték el a felüdülést, amit mindenkinek meg kell kapnia, hogy a szent Isten jelenlétében élhessen. Azok, akik nem tisztították meg lelküket a teljes igazság iránti engedelmességben, a csapások kitöltetésének idején rájönnek mulasztásukra. De nem lesz Közbenjáró, hogy esedezzen értük az Atya előtt. Ezt megelőzően egy rendkívül ünnepélyes és komoly kinyilatkoztatás hangzik fel: »Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.« (Jel 22,11)
Láttam, hogy senki sem részesül a felüdülésben, aki nem győzött minden megkörnyékező bűn, büszkeség, önzés, a világ szeretete, s minden helytelen szó és tett felett. Ezért egyre közelebb és közelebb kellene húzódnunk az Úrhoz, és minden erőnkkel arra kellene törekednünk, hogy a szükséges előkészület képessé tegyen bennünket megállni Isten napjának csatájában. Senki ne felejtse el, hogy az Úr szent, és csak szentek lakozhatnak jelenlétében.” (Tapasztalatok és látomások, 71. o.) „Ma őrizkedjünk attól, hogy szóval vagy tettel bántsunk… Ma keressük Istent, ma határozzuk el, hogy nem nyugszunk bele távollétébe. Úgy virrasszunk, munkálkodjunk és imádkozzunk, mintha ez lenne az utolsó nap az életünkben. Milyen komoly, milyen igyekvő is lenne így az életünk! Milyen szorosan követnénk Jézust minden szavunkkal és tettünkkel!” (Bizonyságtételek V., 146. o.)
