„Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vett az asszony, három mérce lisztbe elegyített, mígnem az egész kovász megkelt.” (Mt. 13:33)
„Az az ember, aki puszta kötelességérzetből próbálja megtartani Isten parancsolatait, soha nem fogja érezni az engedelmesség örömét. Voltaképpen nem is engedelmeskedik. Az igazi engedelmesség egy belső elv megvalósítása. Ez a belső elv az igazság és az Isten törvénye iránti szeretet. A lisztbe rejtett kovász láthatatlanul megkeleszti a tésztát. Az igazság kovásza is titokban, csendben és állandóan alakítja a lelket. Az ember lelkiismerete felébred, gondolkodása megváltozik. Természetes hajlamai megszelídülnek. A jellem új mércéje tárul elé – Krisztus élete. Nem kap új képességeket, hanem a meglevők megszentelődnek. Olyan jellemvonások alakulnak ki benne, amelyekkel szolgálhatja Istent.
Sokszor kérdezik: miért vallja sok ember, hogy hisz Isten igéjében, amikor beszédük, lelkületük, jellemük nem árulkodik reformációról? Szentségtelen indulataiknak nem tudnak parancsolni; durván, fölényesen és ingerülten beszélnek. Életükben a világ fi ainak önzése mutatkozik meg. Ugyanolyan meggondolatlanul beszélnek, mint azok. Éppoly sértődékenyek és büszkék, éppúgy engednek velük született hajla maiknak; jellemük éppoly torz, mintha nem ismernék az igazságot.
Ez azért van, mert nem tértek meg, nem rejtették az igazság kovászát a szívükbe, és így az nem végezhette el munkáját bennük. Velük született és melengetett bűnös hajlamaikat nem vetették alá Isten átformáló erejének.” (Krisztus példázatai, A kovász c. fejezetéből)
