„Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és aki mocskos, legyen mocskos ezután is, és aki igaz, igazságot cselekedjék ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is.” (Jel 22:11)
Mindazoknak, akiknek neve benne marad az élet könyvében, most, megpróbáltatásuk néhány visszamaradó napján, bánkódniuk kell lelkükben Isten előtt a bűn miatt, igaz bűnbánattal. A szív mély, hűséges kutatására van szükség. Az oly sok hitvalló keresztény részéről dédelgetett könnyed, könnyelmű lelkületet félre kell tenni. Komoly háború vár mindazokra, akik meg szeretnék fékezni uralomra törő gonosz hajlamaikat. Az előkészület műve egyéni munka. Nem szabadulhatunk meg csoportosan. Valakinek a tisztasága és odaadása nem pótolja e tulajdonságok hiányát másokban… Mindenkit próbára kell tenni, hogy folt, ránc vagy valami afféle nélkül találtasson.
Az elfedezés lezáró művével kapcsolatos jelenetek ünnepélyesen komolyak. Nagyon fontos az ebben való érdekeltségünk. Az ítélet most folyik a mennyei szentélyben… Isten félelmetes jelenlétében kerül áttekintésre az életünk.
Amikor a vizsgálati ítélet műve lezárul, mindenki sorsa felől döntés születik, életre vagy halálra. A próbaidő véget ér, nem sokkal az Úr megjelenése előtt az ég felhőiben… Veszedelmes azok állapota, akik egyre jobban belefáradnak az éberségbe és világi szórakozások felé fordulnak. Miközben az üzletember elmélyed a haszonszerzésben, az élvhajhász az élvezet kielégítésére törekszik, a divatnak hódoló pedig önmaga felékesítésével van elfoglalva – lehet, hogy az egész föld Bírája éppen abban az órában fogja kihirdetni az ítéletet: „Megmérettél a mérlegen és híjával találtattál!” (The Review and Herald, November 9, 1905.)
Csendben, észrevétlenül, mint az éjjeli tolvaj jön el a döntő óra, amely minden ember sorsát véglegesíti, amikor a felkínált irgalom ajánlatát Isten véglegesen visszavonja a bűnös emberektől. Vigyázzatok azért, „nehogy alva találjon titeket, amikor hirtelen eljön.” (The Review and Herald, November 9, 1905.)
