„Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak segítségért?” (Lk 18:7)
Ez az idő, amikor a sötét titkokat nyilvánosságra hozó nagy világosság árad ki Isten Szavából, az irgalom és reménység, az öröm és a biztonság napja mindazoknak, akik ebből épülnek, akik megnyitják elméjüket és szívüket az Igazságosság Napjának ragyogó sugarai előtt…
A világ minden részén vannak a prófétai igének szorgalmas tanulmányozói, akik világosságot nyernek, sőt egyre nagyobb világosságot az Írások kutatásából. Ez igaz minden nemzetre, minden törzsre és minden népre. Ezek a legnagyobb tévedésből jönnek majd és átveszik azok helyét, akiknek nagy lehetőségeik és kiváltságaik voltak, de nem értékelték azokat… Most hozzuk meg a döntéseinket és nemsokára különbséget teszünk aközött, aki szolgálja Istent és aközött, aki nem szolgálja Őt.
Az Úr időről-időre megismerteti munkálkodásának módját… És amikor eljött a válság, kinyilatkoztatja Önmagát és félbeszakítja Sátán terveinek kibontakozását. Gyakran megengedte, hogy nemzetek, családok és egyének dolgai válságos helyzetbe kerüljenek, hogy közbelépése észrevehető legyen. Aztán hagyja, hogy a tény ismertté váljon: van Isten Izraelben, aki fenntartja és igazolja népét.
Amikor a Jahve törvénye iránti nyílt szembeszegülés szinte egyetemessé lesz, amikor az Úr népét elnyomják embertársaik, Isten majd közbelép. Megfelel népének buzgó imádságaira, mert szereti, ha népe teljes szívvel keresi Őt és Tőle függ, mint Szabadítótól. Keresni fogják, hogy tegye meg ezeket a dolgokat népéért… Az ígéret így szól: „Az Úr majd igazságot szolgáltat választottaiért, akik éjjel és nappal Hozzá kiáltanak.” (The General Conference Bulletin, January 1, 1900.)
