„Isten pedig a négy ifjúnak ismeretet és értelmet adott mindenféle íráshoz és bölcsességhez. Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és az álmokhoz is.” (Dn 1:17)
Sokak tudatlansága szándékos és megbocsáthatatlan. (The General Conference Bulletin, July 1, 1900.)
Néhány fiatal… nem javít előnyein. Szeretnének helyesen/szabatosan olvasni és írni, de a kitűnő eredmény kemény munka ára és nem akarják megfizetni. Arra a fiatalra emlékeztetnek engem, akinek az apja elküldte őt az iskolába, és minden előnyt megadott neki, hogy jó nevelésben részesüljön, de elhanyagolta a tanulást, nem terhelte meg az agyát ilyesmivel. Mindnyája azonnal azt mondjátok majd, hogy tudatlan marad, mert nem vezet királyi út a tanuláshoz. De egészséges vallásos tapasztalatra vágyakozni, buzgó, önmegtagadó erőfeszítés megtétele nélkül ugyanilyen haszontalan lesz. Az isteni dolgok felöli tudatlanság felett sóhajtozni, nem tesz bölccsé az üdvösségre. Tízezer lomha, tehetetlen könnycsepp és sóhajtozás az ég felé, sohasem nyeri el a jóváhagyás mosolyát Jézustól. Ne gondoljuk, hogy a keresztény tapasztalat magától érkezik hozzánk. Amikor elhatározzuk, hogy teszünk valamit, amire a szívünk is rááll, ne adjuk fel a nehézségek miatt, hanem próbáljuk meg újra meg újra. (The Youth’s Instructor, January 30, 1884.)
Dániel és három társa jól kiegyensúlyozott volt, mert alárendelték magukat a Szentlélek irányításának. Ezek a fiatalok átadták Istennek világi, tudományos és vallásos tehetségük dicsőségét. Tudásuk nem a véletlen műve volt. Erőik hűséges felhasználásából nyerték ismeretüket. Isten adok nekik képességet és értelmet. (Letter 57, 1896.)
Ahogy Dániel esetében is, a lelki jellem ugyanolyan mértékig alakítható, az intellektuális képességek ugyanúgy növelhetők. (The Review and Herald, March 22, 1898.)
Az Úr együtt akar működni mindenkivel, aki buzgón igyekszik, hogy hűséges legyen szolgálatában, ahogy Dániel és három társa is ezt tette. (The Youth’s Instructor, August 20, 1903.)
