„Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik.” (Jn 15:6)
Júdás nem változott meg, nem alakult át élő szőlővesszővé az Igaz szőlőtőkével való kapcsolat által. A száraz csemete nem tapadt a Szőlőtőkéhez, amíg nem fejlődött gyümölcsöző, élő ággá. Nyilvánvalóvá tette, hogy olyan oltvány volt, amelyik nem terem gyümölcsöt – olyan oltvány, amelyik rostról rostra, erezetről erezetre nem egyesül a Szőlőtőkével és nem lesz életének része.
A száraz kapcsolat nélküli oltvány, csak ha eggyé válhat a törzzsel, életének részese lesz, ha az élő szőlőtő táplálja, mert be van oltva a szőlőtőkébe, és a lehető legszorosabb kapcsolatban van vele. Az erecske szoros kapcsolatban van az életadó szőlőtőkével, amíg a szőlőtő élete az ágacska életévé nem lesz, és olyan gyümölcsöt teremt, mint a szőlőtő. (The Review and Herald, November 16, 1897.)
„Én vagyok a szőlőtő” – mondta Krisztus – „ti a szőlővesszők”. A lehető legszorosabb kapcsolat mutatja itt be. Ha beoltjuk a levélnélküli szőlővesszőt a virágzó szőlő törzsébe, élő ág lesz, nedvet és táplálékot von el a szőlőtőkéből. Rostról rostra, erecskéről erecskére a csemete addig kapaszkodik, amíg kirügyezik, virágot hajt és gyümölcsöt terem. Az erőtlen ágacska a bűnöst ábrázolja. Amikor Krisztussal egyesül. a lélek csatlakozik lélekhez, a gyenge, véges a szenthez és a végtelenhez, és az ember eggyé válik Krisztussal.
A látszólag száraz ágacska, összekapcsolódva az élő szőlőtőkével, annak részévé válik… A bűnökben és törvényáthágásokban halott léleknek hasonló folyamatot kell tapasztalnia… Ahogy az oltvány életet nyer, amikor egyesül a szőlőtőkével, úgy a bűnös is isteni természet részesévé lesz, amikor összekapcsolódik Krisztussal. A véges ember egyesül a végtelen Istennel. Amikor így egyesülnek, a bennünk lakozó Krisztus szavai és minket nem egy lökésszerű érzés hajt, hanem egy élő, maradandó elv. (Testimonies for the Church 4:354, 355.)
