„Erre Péter azt mondta neki: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” (Mk 10:28)
Mindnyájunknak naponta kell Krisztus iskolájában tanulnunk és naponta kell tapasztalatokat szereznünk, hogy mint gyermekek, megérthessük kötelességeinket.
Sokan, akik becsületes, jóhiszemű emberek, nem tudnak előre haladni a keresztényi életben, mert nem érzik szükségét, hogy mindig többet és többet tanuljanak Jézustól. Amikor megtérnek, örvendeznek, hogy az Úr oldalán sorakoztak fel. Egy évvel később ugyanezt a tanúságot teszik. Nincs semmi bizonysága lelki növekedésüknek; még mindig gyengék, mint a gyermekek…Az újonnan megtértek első tapasztalata a boldogság és öröm; de jönnek a próbák, szembesülni kell az élet nehézségeivel. Ekkor a jellem bűnös vonásai, melyeket nem zaboláztak meg, küzdenek az irányító szerepért, és túl gyakran meg is szerzik azt. Azután jön a bizodalom és a béke elvesztése, az imádság és a Szentírás olvasásának hanyagolása. Az ismeret és tapasztalat hiánya miatt, melyeket pedig meg kellett volna szerezniük, Sátán sokakat legyőz. Nem tudják, hogyan ismerjék fel kísértéseit, és hogyan álljanak ellent neki…
Higgy Jézusban, mint segítődben. Ne feledd, hogy nem magadnak kell megválasztanod feladatodat, és nem a magad útján kell járnod, hanem Jézusra, mint vezetődre és példaképedre kell tekintened. Tartsd szem előtt az Ő példáját, és mindig tedd fel a kérdést, hogy mi kedves az Ő szemében. Tanuld meg tőle az önmegtagadás és önfeláldozás leckéjét. (The Youth’s Instructor, December 5, 1883.)
Ügyelj minden pillanatra, és Isten dolgain gondolkozz, ahelyett, hogy a ruházattal és a büszkeséggel foglalkoznál, melyek betelepszenek szívedbe. Törekedj önmegtagadásra; légy szent; elméd a menny dolgai felett időzzön, beszélgetéseid hasonlóképpen…Akik Krisztust követik, és a szenvedés, az önmegtagadás útját választják, azok Krisztus jóváhagyását élvezik a jelen életben…, az eljövendő örök életben pedig dicsőséget és halhatatlanságot nyernek. (The Youth’s Instructor, May 1, 1854.)
