„Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.” (1Móz 1:27)
Az egész menny mély és örömteli érdeklődést tanúsított a világ és az ember teremtése iránt. Az emberi lények egy új és különálló rendet képeztek. „Isten képére” lettek teremtve és a Teremtő terve az volt, hogy benépesítsék a földet. Szoros kapcsolatban kellett élniük a mennyel, erőt merítve minden erő Forrásából. Isten által fenntartva bűntelen életet kellett élniük. (The Review and Herald, February 11, 1902.)
Ősszüleink nemcsak Isten atyai gondoskodását élvező gyermekek voltak, hanem tanítványok is, akiket a mindentudó Teremtő oktatott. Angyalok látogatták őket, s bármikor érintkezhettek Alkotójukkal. … A látható világmindenség titkai „a tökéletes tudásnak csudái” (Jób 37:15), az ismeretszerzés és öröm kiapadhatatlan forrásai voltak számukra. A mindenható Alkotó, a világegyetem Fenntartója feltárta előttük a természet törvényeit és működésének titkait, amelyek az emberek kutató figyelmét már hatezer éve lekötik. Társalogtak a virágokkal, levelekkel és fákkal, mindegyiktől megtudva életük titkait. Ádám ismert minden élő teremtményt, a vizet szelő hatalmas leviatántól (lásd: Jób 41. fejezet) a napfényben repkedő apró kis szárnyas rovarig. Ő adott nevet mindegyiknek, ismerte természetüket, szokásaikat. Isten dicsősége a mennyben, a megszámlálhatatlan világ szabályos körforgása, s hogy „miként lebegnek a felhők”, a fény és a hang, a nappal és az éjszaka titkai – mindezek feltárultak az első emberpár tanulmányozó szemei előtt. (Patriarchs and Prophets, 50, 51.)
Isten magas rendű lénynek teremtette az embert; egyedül az ember formáltatott Isten képére és egyedül ő képes arra, hogy isteni természet részese legyen, együttműködjön Teremtőjével és végrehajtsa terveit. (The Review and Herald, April 21, 1885.)
