„Boldog nép az, amelynek Istene az Úr.” (144. zsoltár 15)
Ha boldogságot és békességet szeretnél találni mindabban, amit teszel, akkor cselekedj mindent Isten dicsőségére! Ha azt akarod, hogy békesség legyen a szívedben, kövesd komolyan Krisztus példáját. Akkor nem lesz szükséged színlelt és erőltetett vidámságra, nem találod vonzónak a világ büszkeségét és könnyelműségét. Olyan derű és boldogság vár a jó cselekvésében, amit gonoszt cselekedve soha nem lehet elérni. Jézus emberi természetet vett magára, ugyanúgy volt csecsemő, gyermek és fiatal, mint mi, hogy képes legyen együtt érezni mindenkivel, s példát adjon minden gyermeknek és fiatalnak. Ő ismeri a gyermekek gyengeségeit és kísértéseit. Szeretetében az öröm forrását nyitotta meg az Őbenne bízók számára. A gyermekek és fiatalok valóban boldogok lehetnek, ha tisztelik Krisztust és arra törekszenek, hogy kövessék példáját. Kedves lesz számukra a feladat, hogy együtt dolgozhatnak Jézussal a lélekmentés nagy munkájában. Ha a fiatalok érzik felelősségüket Isten előtt, elfordulnak mindentől, ami közönséges, önző és tisztátalan.
Megértik az élet komolyságát és felelősségét. Felismerik, milyen magasztos és dicső lehetőségeik vannak, meglátják észreveszik az értékeket, amelyekért élniük érdemes. Ez hatást gyakorol rájuk, komollyá, derűssé és erőssé teszi őket az élet minden terhe, csalódása, nehézsége ellenére – mint amilyen isteni Példaképük volt, amikor az emberek között élt. Kérlek benneteket, hogy mindenkor őrizzétek szívetekben az Isten iránti felelősségérzetet! Az a tudat, hogy azt teszitek, amit Isten helyeselhet, erőssé tesz benneteket az Ő erejében, és a mennyei Példaképet követve hasonlók lehettek Jézushoz, növekedve a bölcsességben, Isten és emberek előtti kedvességben. (Youth’s Instructor, 1873. szeptember)
Azok közössége, akik mindenben Istent teszik elsővé és legfontosabbá, a legboldogabb nép a világon. (Review and Herald, 1884. augusztus 19.)
