„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” (1Pét 1:18–19)
„Tudván – mondja Péter –, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg…” (1Pét 1:18) Ó, ha ezek elegendők lettek volna az ember üdvösségének megvásárlására, milyen könnyen megvalósíthatta volna Ő, aki ezt mondja: „Enyém az ezüst, és enyém az arany” (Agg 2:8). De a bűnöst csak Isten Fiának drága vérén lehetett megváltani.
Az Üdvözítő végtelen lemondás és leírhatatlan szenvedés árán tette számunkra elérhetővé a megváltást. Világunkban megvetésben volt része, hogy csodálatos leereszkedése és megalázkodása révén felmagasztalhassa az embereket, hogy azok örökkévaló dicsőségben és örömben részesülhessenek a Mennyben. Harmincéves földi életútja idején a szívét felfoghatatlan gyötrelem hasogatta. Életét a bölcsőtől a keresztig bánat és fájdalom árnyékolta. A fájdalmak férfia és betegség ismerője volt, s olyan szívfájdalmat állt ki, amelynek elmondására emberi nyelv nem alkalmas. Jogosan kérdezhette volna: „Van-e olyan bánat, mint az én bánatom?” (JerSir 1:12) Az egész világ bűnét a lelkére vette, noha tökéletes gyűlölettel gyűlölte a bűnt. Elhordozta a bűnösök büntetését, noha Ő sosem vétkezett. A törvényszegő helyetteseként ajánlotta fel magát, noha ártatlan volt. Minden bűn a világ Megváltójának isteni lelkére nehezedett. Ádám fiainak és leányainak gonosz gondolatai, szavai és cselekedetei tőle követeltek elégtételt, mert az ember helyettesévé vált. Noha nem Ő követte el a bűntetteket, az ember törvényszegései marták és szaggatták a lelkét. Aki bűnt nem ismert, bűnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őbenne.
Micsoda váltságdíjat fizetett értünk az Úr! Tekints a keresztre és az arra felemelt áldozatra! Nézd a kezét, amelyet kegyetlenül átütöttek a szögek! Nézd lábát, amelyet hosszú, éles vasak rögzítettek a fához! Krisztus a saját testében hordozta a bűnünket. Megváltásunknak ára ilyen nagy szenvedés és gyötrelem volt!
