A mennyei örökség

„Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra.” (1Pt 1:4)

Krisztus éppen tanított, és szokás szerint a tanítványain kívül mások is köréje gyűltek… Sokan azonban csak önző célból vágytak a Menny áldására. Tapasztalták ugyanis, hogy Krisztus milyen csodálatosan megvilágítja az igazságot… Szerettek volna olyan képességet kapni tőle, amellyel földi ügyeiket könnyebben intézhetnék.

„Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” (Lk 12:13). Miközben Krisztus ünnepélyes dolgokat tanított, ez az ember elárulta, hogy milyen önző. Szívesen elfogadott volna az Úrtól olyan képességet, amellyel saját földi ügyeit előrevihette volna. A lelki igazságok azonban nem érintették meg az értelmét és szívét… [Jézus] az isteni szeretet kincseit tárta elé. A Szentlélek rá akarta bírni, hogy fogadja el „a romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan” örökséget (1Pt 1:4), [de] ő tekintetét a Földre szegezte…

Krisztus földi küldetése ekkor már majdnem lejárt. Csak néhány hónap maradt hátra, hogy befejezze azt, amiért eljött, a kegyelem országának megalapítását. Az emberi kapzsiság el akarta vonni a munkájától, hogy egy darab föld miatt vitába keverje. Jézust azonban nem lehetett eltéríteni a küldetésétől. Ez volt a válasza: „Ember, ki tett engem köztetek bíróvá, vagy osztóvá?”… Krisztus valójában ezt mondta: Nem az én feladatom, hogy ilyen vitában igazságot tegyek. Ö másért jött; azért, hogy hirdesse az evangéliumot, és az evangélium prédikálásával az emberek figyelmét az örök valóságra irányítsa…

Amikor a tizenkettőt szolgálatba küldte, ezt mondta: „Elmenvén pedig, prédikáljatok, mondván: elközelített a mennyeknek országa…” (Mt 10:7-8) A tanítványok feladata nem az emberek földi ügyeinek rendezése volt, hanem az, hogy az Istennel való megbékéléshez vezessék őket. Ezzel a munkával az emberiség áldását szolgálhatták. Krisztus az egyetlen gyógyír az emberek bűnére és fájdalmára. Csakis kegyelmének evangéliuma orvosolhatja a társadalmat átokkal sújtó bajokat… Csak Ő ad szerető szívet a bűnös szív helyett.

Ellen White
Ellen White
Kevesen tudják, hogy Ellen White írásaiban a kegyelem szó (angol: grace) több mint 13 000-szer fordul elő. Ha azt vesszük, hogy életében hozzávetőleg 100 000 oldalt vetett papírra, akkor láthatjuk, hogy a szó igen fontos volt az írónő számára. Természetesen minden olyan részt, ahol a szó megjelenik, nem lehetett egy ilyen terjedelmű könyvben leközölni, azonban a legfelemelőbbek közül ki lehetett válogatni azokat, amelyek gazdagítanak bennünket az év minden napján. Kívánságunk az, hogy minden olvasó érezze át a kegyelem szónak ne csak a jelentését, hanem mindazt, amit Isten ebben elhelyezett, vagyis tapasztalja meg az isteni kegyelmet a mindennapokban. Isten áldása nyugodjon az olvasón!

Primește în fiecare zi pe Telegram devoționalul preferat. Citește mai multe aici.

Publicate astăzi
Articolul precedentCine Ești ?
Articolul următorÎmpărat al cerului