„Az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.” (Zsolt 91,11)
„Majd ha Isten gondviselését az örökkévalóság fényénél szemléljük, akkor fogjuk felismerni, hogy gondoskodásáért és az angyalokon keresztül nyújtott segítségéért mivel tartozunk. Mennyei lények vettek részt tevékenyen az ügyeinkben. Megjelentek olyan öltözékben, amely ragyogott, mint a villámlás, de megjelentek mint emberek is, utazók köntösében. Elfogadták emberi otthonok vendégszeretetét, és éjszakai vándorok vezetői voltak. Meghiúsították a pusztító szándékát, elfordították a romboló csapásait.
E világ vezetői nem tudják, hogy tanácsüléseiken gyakran angyalok voltak a szóvivők. A tanácskozásokon és a tárgyalótermekben mennyei üzenetvivők terjesztették elő az üldözöttek és elnyomottak ügyét. Meghiúsították a gonoszok szándékát, feltartóztatták őket, hogy ne hozhassanak bajt és szenvedést Isten gyermekeire. A menny iskolájában tanulók előtt mindez feltárul majd.
Minden megváltott ember megérti majd, hogyan nyilatkozott meg életében az angyalok szolgálata. Az angyal, aki vigyázott ránk az első pillanattól kezdve, betakarta fejünket a veszedelem napján, aki megjelölte nyughelyünket, elsőként üdvözöl majd a feltámadás reggelén – milyen lesz beszélgetni vele, és megismerni az isteni gondviselést az életünkben. (…)
Ha kezünkben van Isten szava, mindannyiunknak – bármilyen is a sorsunk a földi életben – olyan társaságban lehet részünk, amilyet választunk: hallgathatjuk az emberiség legjobbjait és legnemesebbjeit, és figyelhetünk az Örökkévaló szavaira, amint emberekkel beszél. Ha tanulmányozzuk Isten szavát, elmélkedünk elgondolásain és tettein, melyekbe angyalok vágyakoznak betekinteni (1Pét 1,12), a mennyei lények társaságában lehetünk.” (Education [Nevelés], 304–305., 129. o.)
