„Ezékiás arccal a falnak fordulva, könyörgött az Úrnak: Ó, Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igazságban és teljes szívvel, hogy ami jó teelőtted, azt műveltem! Sírt Ezékiás keservesen. És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván: Menj el, és mondd meg Ezékiásnak: …Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet…” (Ésa. 38:2–5)
„Isten egészen más normákhoz méri a jellemet, mint az ember. Látja a legyőzött kísértéseket, amelyekről a világ nem tud, sőt még a legközelebbi barátok sem.
Látja a családi életünkben vagy a lelkünk mélyén támadt kísértéseket is. Látja, amikor megaláz bennünket saját gyengeségünk tudata. Látja a gondolatban elkövetett vétkeink miatti őszinte bűnbánatot. Látja, amikor valaki teljes szívével neki szolgál. Tud az énünkkel vívott keserves küzdelmekről, és tud a győzelmeinkről. Isten mindenről tud, és tudnak az angyalok is. »Egy emlékkönyv iraték őelőtte azoknak, akik félik az Urat, és becsülik az Ő nevét. « (Mal. 3:16) Bármilyen rövid ideje szolgálunk is, bármilyen egyszerű feladatot látunk is el, ha gyermeki hittel követjük Krisztust, áldott jutalmat nyerünk az ő kegyelméből.” (Krisztus példázatai, Jutalom c. fejezetből)
