„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem művelitek azokat, amiket mondok?” (Lk. 6:46)
„Sokan nem dolgoznak együtt azokkal, akik Istennek szolgálnak. Restek. A megbízhatatlan fi úhoz hasonlóan (Mt. 21:28–32) hazug ígéreteket tesznek. Az egyház ünnepélyes fogadalmához csatlakozva megígérik, hogy követik az Igét, és szolgálják Istent, de nem teszik… Életük hazugság. Amíg az engedelmesség nem jár áldozattal, addig úgy tűnik, hogy teljesítik az ígéretüket. De amikor ez már önmegtagadást és önfeláldozást követel, amikor fel kellene venniük a keresztet, akkor visszahúzódnak. A fülükkel talán meghallják Isten szavát, de lelkileg már nem fogják el. A szívük megkeményedett és lelkiismeretük eltompult.
Ne gondold, hogy Krisztus szolgája vagy, ha nem tartozol kifejezetten az ő ellenségei közé. Ez önámítás. Ha nem használjuk fel Isten ajándékait, hogy őt szolgáljuk, legyen az idő, pénz vagy bármi más, akkor ellene dolgozunk. Sátán felhasználja a névleges keresztények fásult, álmos tunyaságát, hogy saját seregét erősítse, és a lelkeket a maga oldalára állítsa. Sokan, akik magukat Krisztus követőinek képzelik, jóllehet semmit sem tesznek érte, előnyökhöz segítik az ellenséget…
Krisztus nem tudja megmenteni a hanyag, tétlen embert. Az igazán megtértek nem élhetnek dologtalanul, haszontalanul.
A mennybe nem lehet csak úgy besodródni… Csak akkor leszünk alkalmasak Isten országára, ha erőfeszítéseket teszünk érte… Akik nem akarnak Isten munkatársai lenni a földön, azok nem fognak együttműködni vele a mennyben sem.” (Krisztus példázatai, Az áthidalhatatlan szakadék c. fejezetből)
