„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?” (Mk. 8:36–37)
„Olyan kérdés ez, amelyet minden szülőnek, minden tanítónak és minden tanulónak meg kell fontolnia. Meg kell szívlelnie minden embernek, ifjúnak és öregnek egyaránt. Az az életterv, amelynek látóterében csak ennek a földi életnek a rövid évei foglaltatnak benn, és nem tesz előkészületet az örökkévaló jövőre – legyen az bármilyen tökéletes és kifogástalan –, semmit sem ér. Tanítsuk meg az ifjúságot arra, hogy földi terveik kialakításakor gondoljanak az örökkévalóságra!
Tanítsuk meg őket arra, hogy válasszák a helyes alapelveket és keressék a maradandó javakat, hogy olyan kincseket gyűjtsenek maguknak a mennyben, amelyek nem enyésznek el, »amelyet a tolvajok el nem lopnak, és a moly meg nem emészt!… Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba!« (Lk. 12:33; 16:9)
Mindazok, akik így cselekszenek, a lehető legjobban felkészülnek a földi életre. Egy ember sem gyűjthet kincseket a mennyben anélkül, hogy általa meg ne gazdagodnék, meg ne nemesednék élete itt ezen a földön is… »Az istenfélelem mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövendő életnek ígérete« (I. Tim. 4:8).” (Nevelés, Az üzleti alapelvek és módszerek c. fejezetből)
