„Végezetre mindnyájan legyetek egyetértőek, rokonérzelműek, atyafi szeretők, irgalmasak, kegyesek. Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért, sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.” (I. Pt. 3:8–9)
„Mily gyakran támadnak komoly nehézségek egyszerű félreértésből még azok között is, akiket a legnemesebb indítékok vezetnek. Előzékenység és türelem gyakorlása nélkül komoly és végzetes következmények keletkezhetnek… Míg egyrészt fontos a szigorú és határozott fellépés a bűn elleni eljárásunkban, másrészt éppoly szükséges elkerülni az alaptalan vádaskodást és az elhamarkodott ítéletet. Akinek igaza van, az nyugodt és megfontolt maradhat akkor is, amikor hamis vádakkal illetik. Isten mindent ismer, amit az ember félreért és tévesen magyaráz. Ügyünket nyugodtan a kezébe tehetjük. Akik belé vetik a bizalmukat, azok ügyét biztosan igazolja. Akiket Krisztus Lelke vezérel, olyan szeretettel rendelkeznek, amely hosszútűrő és jóindulattal teljes.
Isten akarata az, hogy népe között egység és testvéri szeretet uralkodjék. Megfeszítése előtt azért könyörgött Krisztus, hogy tanítványai egyek legyenek, amint ő is egy az Atyával, hogy elhiggye a világ az ő isteni küldetését. Ez a rendkívül megindító és csodálatos imádság minden időkre érvényes…
Az igazság egyetlen alapelvét se áldozzuk fel, de állandóan törekedjünk arra az egységre, amelyet Jézus imájában elénk tárt. Ez tanítványságunk bizonyítéka.” (Pátriárkák és próféták, Kánaán felosztása c. fejezetből)
