„Ímé felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke, az igaz pedig az ő hite által él.” (Hab. 2:4)
„Sokan nem hajlandók elfogadni Krisztust addig, amíg nem válik egyszerűvé és világossá előttük az üdvösség tervének titka. Nem hajlandók arra, hogy a hit szemével nézzenek fel Krisztus keresztjére, bár látják, hogy azok az ezrek, akik ezt tették, azonnal megérezték a sugárzó erő teljességét. Sokan a filozófia útvesztőjében barangolva keresik azokat az észokokat és bizonyítékokat, amelyeket sohasem fognak megtalálni, miközben elvetik azokat a bizonyságokat, amelyeket Isten az ő jóságában megadott. Visszautasítják Istennek azt a kérését, hogy járjanak az igazság napjának világosságában. Nem akarják ezt megtenni addig, amíg e nap fényének okát meg nem értik.
Mindazok, akik kitartanak ezen az úton, soha nem jutnak el az igazság ismeretére. Isten elegendő bizonyítékot ad nekünk, amelyre alapként építhetjük hitünket. Aki ezt a bizonyítékot nem fogadja el, lelkileg sötétségben marad. A mi kötelességünk az, hogy tekintsünk fel Krisztusra, akit a felemelt érckígyó jelképez. Tekintsünk fel a hit szemével, mert ez ad nekünk életet!” (Pátriárkák és próféták, Vándorlás Edom körül c. fejezetből)
