„Igen taszítottál engem, hogy elessem, de az Úr megsegített engem. Erősségem és énekem az Úr, és ő lesz nékem szabadulásul.” (Zsolt. 118:13–14)
„Sátán elmegy hatalma végső határáig, hogy nyugtalanítsa, kísértse és félrevezesse Isten népét. Aki Urunk elé mert állni, meg merte kísérteni, kinek hatalmában állt karjára venni, felvinni őt a templom tetejére és a magas hegyre, az gyakorolni fogja hatalmát ebben a nemzedékben is… Isten népének állapota és kapcsolatom az Isten művéért végzett munkával gyakran kimondhatatlan szomorúság és csüggedés terhét vetette rám. Évekig úgy tekintettem a sírra, mint édes nyugvóhelyre… Könyörögtem, hogy ha ily közeli kapcsolatban kell állnom az igazság ügyével, mentsen ki Isten ezekből a könyörtelen próbákból. Isten angyalai hatalmasak és kértem, hogy védjenek meg.
Ekkor megmutatták nekem életünk korábbi szakaszait és láttam, hogy Sátán sokféleképpen igyekezett pusztítani hasznavehetőségünket. Gyakran tervezte, hogy eltávolít minket Isten munkájából. Más és más utakon tört be, más és más eszközöket használt céljai elérésére, de a szent angyalok szolgálata miatt vereséget szenvedett. Láttam, hogy mikor helységről helységre utaztunk, gyakran utunkba küldte gonosz angyalait, hogy baleseteket okozzanak és elpusztítsák életünket, de szent angyalokat küldtek a földre megmentésünkre… Mikor láttam a nagy gondoskodást, mellyel Isten minden pillanatban körülveszi azokat, akik szeretik és félik, bizalom és odaadás ébredt szívemben Isten iránt, és megróva éreztem magam hitetlenségem miatt.” (Bizonyságtételek I. kötet, 322, 326–327. l.)
