„Szólj Izráel fi ainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok!… Ne orozzatok, se ne hazudjatok, és senki meg ne csalja az ő felebarátját!” (III. Móz. 19:2, 11)
„Nem őszinte az a bűnbánat, amely nem eredményez teljes megújulást. Krisztus igazságossága nem köpeny, amely alatt el lehet rejteni a meg nem vallott és el nem hagyott bűnöket.
A kereszténynek üzleti életében azt az eljárást kell képviselnie, amelyet a mi Urunk is követne e vállalkozásokban. »Szentség az Úrnak« (II. Móz. 28:36) – ez legyen odaírva a naplókra, főkönyvekre, okmányokra, nyugtákra, váltókra. Akik Krisztus követőinek vallják magukat, de nem járnak el becsületesen, azok hamis bizonyságot tesznek a szent, igaz és kegyelmes Isten jelleméről. Minden megtért lélek – Zákeushoz hasonlóan (Lk. 19:1–10) – a korábbi életére jellemző igazságtalan eljárások elhagyásával tesz bizonyságot arról, hogy Krisztus van a szívében. Az Úr így szól: »Zálogot visszaad… rablottat megtérít, az életnek parancsolataiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot…« (Ezék. 33:15).
Ha igazságtalan üzleti eljárásainkkal megkárosítottunk másokat, ha kijátszottunk valakit a kereskedelemben, vagy bárkit is becsaptunk – még ha a törvényesség látszatának megőrzésével történt is –, meg kell vallanunk a bűneinket és amennyire csak erőnkből telik, kárpótolnunk kell a megkárosítottakat. Kötelességünk nemcsak azt visszatéríteni, amit elvettünk, hanem azt is, amit kamatozott volna, ha helyesen használják föl, miközben az a mi tulajdonunkban volt.” (Jézus élete, Zákeus c. fejezetből)
