„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.” (1Jn 1:3)
A mű gyenge lábakon indult el a fejlődés útján, bizonytalanul haladt a megerősödésig. A növekedést a kiadók és missziók sokasága tanúsítja. Első kiadványunk papírborítóban került postára, ma különféle folyóirataink százai és ezrei kerülnek ki nyomdáinkból. Isten keze virágoztatta fel és építette ki művét.
Életem további története egybefolyik azon sok vállalkozás történetével, amelyek körülöttünk indultak. Életművem szorosan összefonódott velük. Az intézmények felépítéséért férjemmel együtt hangunkkal és tollunkkal dolgoztunk. Még ha tömören fogalmaznék is, kevés lenne a hely a vázlatban, hogy leírjam ezeknek az aktív és mozgalmas éveknek a tapasztalatait. Sátán szüntelenül hátráltatta munkánkat és pusztította munkásainkat; de Isten gondoskodott szolgáiról és művéről.
Ha visszatekintek történelmünkre, végigjárom a lépcsőket jelenlegi helyzetünkig, elmondhatom: Dicsőség az Úrnak! Ahogyan figyelem Isten munkáját, csodálkozva és bizalommal tekintek Krisztusra, mint Vezetőre. Semmi okunk félni a jövőtől, csak akkor, ha letérünk az útról, melyen az Úr vezet bennünket, és ha megfeledkezünk tanításairól.
Adósai vagyunk Istennek. Ki kell használnunk minden nekünk adott lehetőséget, hogy az igazságot a jellem szentségével áthatva, vigyük el a figyelmeztetés, a vigasz, a remény és a szeretet üzenetét mindazoknak, akik a tévedés és bűn sötétségében élnek. (Life sketches, 195-196. oldal)
Ellen G. White
