„Őt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.” (Ap. csel. 5:31)
„A Krisztus érdemébe és hatalmába vetett hit által ébred ellenségeskedés az ember szívében a bűnnel és Sátánnal szemben. Akiknek Isten megbocsát, azokat először is bűnbánóvá és töredelmessé teszi… A bűnbánat éppen úgy Krisztus ajándéka, mint a bűnbocsánat. Abban a szívben, amelyben Jézus nem munkálkodott, nem is található. Krisztus lelke nélkül nem bánhatjuk meg bűneinket, nem ébredhet fel a lelkiismeretünk éppúgy, mint ahogyan bűnbocsánatban sem részesülhetünk őnélküle.
Krisztus a forrása minden jó, helyes ösztönzésnek. Ő az egyetlen, aki a test szerint gondolkodó szívben ellenségeskedést ébreszthet a bűnnel szemben. Egyetlen lélek sem bánhatja meg a bűneit Krisztus kegyelme nélkül.” (Review and Herald, 1890. jún. 1.)
