„Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni.” (Lk 5:38)
Buzgón kell törekednünk arra, hogy megismerjük és becsüljük az igazságot, amit be kell mutatnunk másoknak, ahogy Jézus is tette. Pontosan meg kell becsülnünk lelkünk értékét; és ne legyünk olyan figyelmetlenek/érzéketlenek a megnyilvánulásaink következményeit illetően, mint jelenleg. A legbuzgóbban kell törekednünk arra, hogy megismerjük Isten útjait…és állandóan azért kellene imádkoznunk, hogy Krisztus gondolkodásmódja a miénk legyen, hogy átformálódjunk az Ő hasonlatosságára és mintájára. Jézusra tekintve, szemlélve az Ő szeretetreméltó lényét, állandóan rajta tartva a szemünket, átváltozunk az Ő képmására…
A vég közel! Egy pillanatot sem szabad elvesztegetni! Az Isten népéből áradó világosságnak ragyogni kell világos, megkülönböztethető sugarakban Jézust tárva a gyülekezet és a világ elé. Eszközül kell használni azokat a lelkeket, akik örömmel fogadják az igazság világosságát, amelyet Isten közvetített. Ezek az Isten ügynökei, az igazság ismeretének képviseletére/közvetítésére a világ felé. Ha Krisztus kegyelme által népe új edényekké változik, új borral fogja megtölteni őket. Isten majd további világosságot ad és a régi igazságok új öltözetben jelennek meg és az igazság új keretet kap; és emerre csak mennek a munkások, az igazság diadalt arat. Mint Krisztus követeinek kutatniuk kell az Írásokat, keresni kell az igazságokat, amelyek eddig rejtve voltak a tévedés törmelékei alatt. A világosság minden egyes befogadott új sugarát el kell juttatni másokhoz. Egyetlen érdek érvényesül, egyetlen téma nyel el minden mást: Krisztus a mi igazságunk. „Én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem – ezt mondja az Úr.”
Ezt kell eljuttatni minden gyülekezetünkhöz. Isten azt akarja, hogy minden lélek forduljon az első szeretethez. Azt akarja, hogy mindenkinek legyen a birtokában a hit és a szeretet aranya, ami kivonható a kincsesházból, hogy mások is részesüljenek belőle, akiknek szükségük van rá. (The Review and Herald Extra, December 23, 1890.)
