„Azt mondta nekik: Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16:15)
Az Úr a fiataloknak olyan képességeket és talentumokat adott, amelyekkel végezhetik az Úr munkáját. Kérdezem tőletek drága fiatalok, átadjátok magatokat az Úrnak? Készek vagytok abban a munkában foglalatoskodni, amit Ő hagyott hátra, hogy végezzétek? Jézus azt mondta a tanítványainak: „Menjetek el az egész világra, és prédikáljátok az evangéliumot minden teremtménynek.” E parancs értelmében odaszánjátok időtöket, energiáitokat, ahogy éppen a hajlandóság diktálja, vagy Isten tanácsát követitek?
Lelkeket kell megmenteni. De befolyásotok talentumainak eltékozlásában, ne lehettek Isten munkatársai, akik mások megmentéséért munkálkodnak. Isten helyesen irányítaná a befolyás minden egyes jottáját, amivel csak rendelkezel. Felszólít titeket, akiknek nagy világosságot adott, hogy működjünk együtt a menny értelmes lényeivel. Akiknek nagy világosságuk van és értékes adottságaik, azoknak tár tere van, ahol nagy befolyással szólhatnak az örök életről, ha azok, akiket a menny gazdagon megajándékozott elvonják ajándékaikat az Isten szolgálatából, ha hűtlenül használják fel az én és a világ szolgálatában, büntetést kapnak a világosság arányában, amit következetesen visszautasítottak. Isten az ifjúságot az igazság letéteményeseivé tette, amit meg kell osztaniuk a világgal… Krisztus felszólítja a teljes szívű, őszinte szolgákat, akik nem fordulnak el kötelességteljesítésüktől a világ csábításai vagy ellenállás miatt – akik nem vallanak kudarcot és nem bátortalanodnak el. Néki adjátok neveiteket? A világosság hordozók között lesztek? Átadjátok magatokat Neki, hogy eszközeiül használjon titeket, hogy megállítsátok azok lépteit, akik a kárhozat útja felé haladnak? (The Youth’s Instructor, November 17, 1892.)
A munka, amit városról városra, országról országra és nemzettől nemzetig kell terjeszteni, állandóan előre és felfelé haladva, megalapozottan, megerősödve és szilárdan. (The General Conference Bulletin, July 1, 1900.)
