„Hit által hagyta ott Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mintha látta volna a láthatatlant.” (Zsid 11:27)
Mózes feláldozta az Egyiptomban rá váró méltóságot azért, hogy Istent tisztelhesse és megszabadíthassa elnyomásban élő népét. Ezután, bizonyos értelemben Isten vette át a képzését. …Még nem tanulta meg azt a leckét, hogy miként hagyatkozzék teljes mértékben Isten hatalmára. Félreértette Isten célját. Abban reménykedett, hogy majd katonai erővel szabadítja meg Izraelt. Ennek érdekében mindent kockára tett és belebukott. … Élete nagy küldetésétől látszólag örökre elszakítva kapta meg azt a fegyelmező leckét, ami még szükséges volt annak teljesítéséhez. … Meg kellett szereznie azt a tapasztalatot, amely Izrael hűséges, hosszútűrő pásztorává teszi őt. … A puszta zord egyszerűségében … Mózes nyerte el azt, ami fáradságos és gondterhelt életét majdan végigkísérte: az Isten jelenlétét. … Amikor félreértették és hamis színben tüntették fel, amikor szemrehányásokkal illették és sértegették, amikor veszélyekkel, sőt a halállal nézett szembe, akkor is képes volt kitartani, „mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). (Education, 62, 63.)
Mózes bölcsességben, becsületességben és minden kiválóságban felette állt a földi államférfiaknak. …Nagylelkű volt, nemes szívű és kiegyensúlyozott; képességei erejük teljében voltak. Eredményesen tudta inteni embertársait, mert élete élő szemléltetése volt annak, hogy mivé lehet az ember, és mit érhet el Isten segítségével. …Szívből beszélt és az el is hatott a szívekig. Nagy tudással rendelkezett, mégis gyermeki egyszerűséggel tanúsított mély együttérzést. Különleges érzékkel volt megáldva, és azonnal meg tudta ítélni a körülötte lévők szükségleteit. A szelídségérő híres emberről Krisztus azt mondta, hogy mindenki megbízhatott benne. Általa ki tudta nyilvánítani magát a világnak. Nem gabalyodott bele az önzés kusza hálójába. (The S.D.A. Bible Commentary 1:1113.)
