„Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Áron vétettek meg az emberek közül, Isten és a Bárány zsengéiül.” (Jelenések könyve 14,4)
Az egész világegyetem kincsei feltárulnak Isten megváltott gyermekei előtt. A halandóság bilincseitől megszabadulva szárnyalnak a távoli világok felé, amelyek lakói sírtak az emberi szenvedés láttán, de öröméneket zengtek egyetlen ember megtérésének hírére is. A Föld gyermekei kimondhatatlan gyönyörűséggel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében, részesülnek tudásuk kincseiben és az ismeretekben, amelyeket a végtelen korszakokon át gyűjtöttek Isten műveinek szemlélése által. Láthatják a teremtés dicsőségét, napokat, csillagokat és naprendszereket, amint mindegyik kijelölt pályáján kering Isten trónja körül. Minden létező, a legkisebbtől a legnagyobbig, a Teremtő nevét viseli, és mindenben az Ő hatalmának gazdagsága nyilvánul meg.
Az örökkévalóságban mindig gazdagabb és dicsőségesebb kinyilatkoztatások tárulnak fel Istenről és Jézus Krisztusról. Ismereteikkel együtt növekszik a megváltottak szeretete, tisztelete és boldogsága is. Minél többet tanulnak Istenről, annál jobban csodálják jellemét. Amikor Jézus feltárja előttük a megváltás gazdagságát és a Sátán ellen vívott küzdelem csodálatos tetteit, a megváltottak szíve megremeg, és boldog örömmel játszanak arany hárfáikon, s tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang zeng együtt a dicséret hatalmas kórusában.
A nagy küzdelem véget ért. (…) A végtelen teremtésben összhang és tökéletes harmónia uralkodik. Attól, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. A legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig minden létező tökéletes szépségben és örömben hirdeti, hogy Isten a szeretet. (A nagy küzdelem – Korszakok nyomában, 677–678. o.)
