„Járj a jó emberek útján, és az igazak ösvényeit kövesd!” (Példabeszédek könyve 2,20)
Van a kikapcsolódásnak olyan módja, amely rendkívül áldásos. A jó és rossz közötti különbségtételre képes, megvilágosodott elme bőséges, romlatlan és tanító jellegű forrást talál a testet-lelket felüdítő kikapcsolódáshoz és hasznos időtöltéshez. A legnagyobb áldásunkra szolgál a pihenés a szabad levegőn, és Isten műveinek szemlélése a természetben. (Bizonyságtételek, IV. köt., 653. o.)
Időt kell szánnunk a pihenésre, erőnk megújítására és az elmélkedésre. (60. kézirat, 1894) Amikor pihenünk, lelkünk felüdül és testünk megerősödik. Isten azt kívánja tőlünk, hogy minden erőnket, minden időben a legjobb célra használjuk fel. Gyűljön össze a testvéri közösség, és tegyünk mindent Isten dicsőségére! Pihenésünket úgy irányíthatjuk, hogy alkalmasabbá váljunk feladataink eredményesebb elvégzésére, és befolyásunk áldásosabb legyen azok számára, akikkel találkozunk. A testvéri összejövetelek hasznos és derűs találkozások lehetnek mindnyájunk számára. Felfrissült lélekkel és megerősödve térhetünk vissza otthonunkba, hogy megújulva folytassuk munkánkat, nagyobb reménységgel és fokozott bátorsággal.
Kiváltságunk, hogy életünk minden napján dicsőíthetjük Istent, hiszen nem azért élünk, hogy csak szórakozzunk és a magunk tetszését keressük. Azért élünk, hogy az emberiség hasznára legyünk, a társadalom áldására szolgáljunk.
Csodálhatjuk a természet szépségeit, s míg szemléljük Isten műveit a természetben, gondolataink szálljanak magasabbra: a természet Istenéhez. Emelkedjünk fel lélekben a világegyetem Teremtőjéhez, és imádjuk az Alkotót, aki ezt a sok szépséget a mi áldásunkra és boldogságunkra teremtette! (Bizonyságtételek, II. köt., 586–587., 589. o.)
