„Te rest, meddig fekszel? Mikor kelsz fel szunnyadásodból?” (Példabeszédek könyve 6,9)
Az egészség nagy kincs – a legértékesebb vagyon, amit halandó emberek birtokolhatnak. A gazdagságot, dicsőséget, tanultságot túl drágán vásároljuk meg, ha az egészségünk elvesztésébe kerül. E szerzemények egyike sem nyújthat boldogságot, ha nincs egészségünk. Az Istentől kapott egészségünkkel való visszaélés rettenetes bűn, mert gyengíti az életerőnket, és vesztesekké tesz bennünket. (Counsels on Health, 186. o.)
Általános az a szokás, hogy a nappalt éjszakává és az éjszakát nappallá változtatják. Sok ifjú mélyen alszik reggel, amikor fel kellene kelnie az éneklő madarakkal, és tevékenykednie kellene, hiszen az egész természet ébren van. Jó, ha a fiatalok megszokják a rendszeres időben való lefekvést és felkelést. Határozzák el szívükben, hogy elfogadják a fegyelmezést, és rendszert visznek az életükbe, mert az ilyen szokások áldásukra szolgálnak. (Youth’s Instructor, 1893. szeptember 7.)
Mivel testünk újjáépítése a pihenés óráiban történik, ezért különösen fiatalkorban nagyon fontos, hogy rendszeresen és eleget pihenjünk. (Nevelés, 205. o.)
A szórakozni vágyók divatos, éjszakai összejövetelekre járnak, az idegrendszert gyengítő szórakozásokkal töltik az Istentől kapott drága óráikat, amelyeket nyugodt pihenésre és alvásra kellene fordítaniuk, hogy szervezetük felüdüljön. Az éjszakázás elrabolja arcukról az egészség rózsás színét, amit azután szépítőszerekkel próbálnak pótolni. (The Health Reformer, 1871. október)
Nem volna jobb, ha azok, akik az éjszakát nappallá és a reggel üdítő óráit éjszakává teszik, megváltoztatnák ezt a szokásukat? Ha a fiatalok kialakítanák a rendszeresség és a rend szokásait, akkor egészségi állapotuk és memóriájuk javulna, lelkületük és hajlamaik jó irányba változnának. (Youth’s Instructor, 1897. január 28.)
