„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János evangéliuma 13,35)
Ha a világ világossága szeretnénk lenni, akkor Krisztus szeretetteljes és együttérző lelkületét kell bemutatnunk. Úgy szeretni, ahogyan Krisztus szeretett, azt jelenti, hogy önuralmat gyakorolunk. Önzetlenséget tanúsítunk minden időben, mindenkor. Kellemes szavakat szólunk, és kedvesek vagyunk. Ezek semmibe sem kerülnek, mégis jó hatást gyakorolnak, s befolyásukat nem lehet felbecsülni. Nemcsak annak hoznak áldást, aki elfogadja őket, hanem annak is, aki adja, mert visszahatnak rá. Az igazi szeretet mennyei eredetű, értékes tulajdonság, amely olyan mértékben növekszik, amilyen mértékben továbbadjuk másoknak.
Isten azt kívánja, hogy gyermekei gondoljanak arra: ha Őt kívánják megdicsőíteni, szeretniük kell azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Senkit sem szabad elhanyagolnunk, akivel kapcsolatba kerültünk. Ne tanúsítsunk önzést embertársaink iránt tekintetünk, szavaink vagy cselekedeteink által, legyenek akár gazdagok, akár szegények. Ha csak kevesekhez szólunk kedvesen, míg másokkal hidegen és közönyösen bánunk, ez nem szeretet, hanem önzés, ezért semmiképpen nem szolgál mások áldására, sem Isten dicsőségére. Ne korlátozzuk szeretetünket csupán néhány emberre!
Akik összegyűjtik Krisztus igazságának fénysugarait, de nem akarják mások életére árasztani, csakhamar elveszítik a mennyei kegyelem ragyogó fényét, amelyet önző módon visszatartottak, hogy csak néhány kiválasztottra sugározzák. Ne engedjük meg magunknak, hogy semmit se adjunk azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van a segítségre. Ne korlátozzuk szeretetünket csupán néhány kiválasztott emberre! Törjük el az alabástromszelencét, hogy jó illata betöltse az egész házat! (Youth’s Instructor, 1900. április 12.)
