„Megjelent az Úr Ábrahámnak, és így szólt hozzá: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrahám oltárt épített az Úrnak, aki megjelent neki. Onnan azután a hegység felé ment, Bétheltől keletre, és felütötte sátorát (…), ott oltárt épített Istennek, és segítségül hívta az Úr nevét.” (Mózes I. könyve 12,6–7)
Ábrahámnak, Isten barátjának élete az ima élete volt. Bárhol ütötte fel sátorát, közelében oltárt is épített, ahol bemutatta a reggeli és esti áldozatot. Amikor sátrát felszedte, az oltárt otthagyta. A vándorló kánaániták odaérkezve tudták, ki volt ott, és ők is annál az oltárnál imádták az élő Istent.
A keresztény otthon ugyanígy legyen a világ világossága! A szülők gyermekeikkel együtt minden reggel és este alázatos könyörgésben emeljék fel szívüket Istenhez segítségért. Szeretteiteket kísértések és próbák veszik körül, mindennap bosszúságok érnek fiatalt és időset egyaránt. Akik türelmes, szeretetteljes, vidám és örömteli életet akarnak élni, azoknak imádkozniuk kell. A győzelmet csak határozottan, megingathatatlanul haladva a kitűzött cél felé, állandó éberséggel és Isten folytonos segítségével érhetjük el.
Szülők, minden reggel szenteljétek oda magatokat és családotokat Istennek! Úgy dolgozzatok a nap minden órájában a Mesterért, mintha ez lenne az utolsó napotok. Vigyétek Isten elé minden terveteket, hogy megvalósíthassátok vagy feladjátok, amint az Ő gondviselése javasolja. Fogadjátok el Isten tervét a tiétek helyett még akkor is, ha ez dédelgetett vágyaitok feladását jelenti. Így formálódhat ki bennetek egyre inkább az isteni képmás.
Csak az örökkévalóságban lesznek majd nyilvánvalóvá azok a jó gyümölcsök, amelyek a családi imaórák eredményei. (Pacific Union Recorder, 1902. május 22.)
