Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. (2Kor 5:20)
Krisztus, mint az egyház igazi feje, Mennybe menetele óta kiválasztott követei által végzi munkáját a Földön. Rajtuk keresztül szól az emberek fiaihoz, és szolgál nekik szükségleteik szerint. Hatalmas felelõsség nyugszik azokon, akik a beszéd és tanítás szolgálatára hívattak el az egyház felépítése érdekében. Ezeknek a munkásoknak a feladata, hogy Krisztus helyett megbékélésre szólítsák fel az embereket
Krisztus szolgálói a gondjaikra bízott személyek lelki védelmezõi. Munkájukat az Írás az õrálló tevékenységéhez hasonlítja. A régi idõkben az õröknek gyakran a városfalon kellett állniuk, hogy belássák a védendõ területet, és idõben figyelmeztetést adhassanak az ellenség közeledtérõl. Az õ hûségükön múlott a falakon belül levõk biztonsága…
Isten minden egyes szolgájához így szól: És te, embernek fia, õrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed õket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen; halálnak halálával halsz meg; és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az õ útjáról, az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedbõl kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az õ útja felõl, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, õ vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet (Ez 33:7-9). Ezek a szavak azt a komoly felelõsséget fejezik ki, amely a gyülekezet õrállóin, Isten titkainak sáfárain nyugszik…
A Sion falain vigyázó õrök kiváltsága, hogy közel állhatnak Istenhez, és érzékennyé válhatnak Lelke befolyása iránt, s ezáltal Isten munkálkodni tud rajtuk keresztül. Így figyelmeztetik a bûnösöket a veszélyre, miközben a menekülés útját is feltárják elõttük.
Az õszinte lelkipásztor szívében forró vágy él, hogy lelkeket mentsen… Úgy õrködik a lelkek felett, mint akinek egykor számot kell adni róluk. Tekintetét a golgotai keresztre szegezi, a felmagasztalt Üdvözítõre. Bízik kegyelmében, és hisz benne, hogy védelmezõje, ereje és megtartója marad mindvégig. Így munkálkodik Istenért. Kérleli, hívja az embereket, beszél Isten szeretetérõl; így igyekszik megnyerni õket Jézusnak. A Mennyben pedig a hivatalosok és választottak és hívek közé sorolják. (Jel 17:14)
