„Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar, tékozol.” (Lk 11:23)
Hogyan ragyogjon világosságunk a világra, ha nem a következetes keresztényi élet példája által? Hogyan vehetné észre a világ, hogy Jézushoz tartozunk, ha semmit nem teszünk érte?… Nem húzódik semleges platform azok között, akik a legjobb képességük szerint Krisztust szolgálják, és azok között, akik a lelkek ellenségének javára dolgoznak. Aki tétlenül ácsorog az Úr szőlőskertjében, az nem csupán maga semmittevő, hanem azokat is hátráltatja, akik dolgozni szeretnének. Az ellenség talál tennivalót mindazok számára, akik nem igyekeznek elszántan a maguk és mások megmentésére… Amikor a keresztény nem elég óvatos, az erős ellenség váratlan és erőszakos támadást indít ellene. Ha a gyülekezet tagjai nem elég éberek és tevékenyek, az ellenség fondorlatai legyőzik őket.
Sokan, akiknek szilárdan kellene állniuk az igazságban, olyan gyengeségről és határozatlanságról tesznek bizonyságot, amely támadássorozatra bátorítja Sátánt. Akik elmulasztják a kegyelemben való növekedést, és nem törekednek a legmagasabb mennyei vonások elnyerésére, azok vereséget fognak szenvedni…
A küzdelemnek és megpróbáltatásnak ebben az időszakában szükségünk van minden olyan támogatásra és biztatásra, amelyet a helyes elvekből és a szilárd vallási meggyőződésből, valamint Krisztus szeretetének bizonyosságából és a mennyei dolgok terén szerzett tapasztalatból nyerhetünk el. Csak akkor érhetjük el a Krisztusban ékeskedő kor teljességének fokát, ha szüntelenül növekedünk a kegyelemben.
A tettek, amelyeket véghez viszünk, és amelyeket nem viszünk véghez, hatalmasan befolyásolják életünk és sorsunk alakulását. Isten elvárja tőlünk, hogy minden lehetőséget megragadjunk a hasznos cselekedetekre. Ezek elhanyagolása veszedelmes lehet a lelki növekedésünk szempontjából. Komoly munka vár ránk. Ne hagyjuk tétlenül elmúlni az értékes órákat, amelyeket Isten a jellemünk tökéletesítésére adott. Nem lehetünk tétlenek és lusták ebben a munkában, hiszen egyetlen felesleges perc sem áll a rendelkezésünkre, amelyet céltalanul tölthetnénk el. Isten megsegít hibáink leküzdésében, ha kérjük Őt, és hiszünk az erejében. Mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeret.
