„Hogy dicsőíttessék meg a mi Urunk, Jézus Krisztusnak neve tibennetek, és ti is őbenne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.” (2Thessz 1:12)
Sokan vágyakoznak a kegyelemben való növekedésre, imádkoznak érte, és csodálkoznak, hogy imájuk nem talál meghallgatásra. A Mester adott nekik munkát, amely által növekedhetnének. Mi értéke van az imának akkor, amikor a munkádra van szüksége az Úrnak? A kérdés az, hogy igyekszem-e megmenteni azoknak az emberek a lelkét, akikért Krisztus meghalt. A lelki növekedés attól függ, hogy másokkal is közöljük-e azt a világosságot, amelyet Istentől kaptunk. A legjobb gondolatainkat a tevékeny munkavégzésre kell fordítanunk. Cselekedjünk jót, és csakis jót az otthonunkban, a gyülekezetben és a környezetünkben.
Ahelyett, hogy aggasztana az a gondolat, miszerint nem növekedsz a kegyelemben, teljesítsd minden felmerülő kötelességedet, és viseld szíveden az emberek lelke megmentésének terhét. Minden elképzelhető módon törekedj megmenteni az elveszetteket. Légy udvarias, kedves és könyörületes! Beszélj alázattal a boldog reménységedről, Jézus Krisztus szeretetéről, jóságáról, kegyelméről és szentségéről. Ne aggódj a növekedésed felől… A növények nem tudatos erőfeszítés által növekednek. Nem az aggodalmasság, hanem Isten fenntartó ereje biztosítja a fejlődésüket.
Ha odaszenteljük a szívünket és lelkünket Isten szolgálatára, végezzük a ránk bízott munkát, és Jézus lábnyomában járunk, akkor szívünk megszentelt hárfa lesz, amelynek minden húrja dicséretet és hálaadást zeng a Báránynak, akit Isten küldött, hogy elvegye a világ bűnét…
Az Úr Jézus a mi erőnk és boldogságunk, a nagy tárház, amelyből az emberek mindenkor erőt meríthetnek. Róla elmélkedve és beszélve, egyre tovább szemlélhetjük Őt. Részesülünk kegyelmében és áldásában, amely által másokat is megsegíthetünk. A szívünkben élő hála arra késztet bennünket, hogy másoknak is beszéljünk az ingyen kapott áldásról. Így elnyerve és továbbadva Isten áldását, növekedünk a kegyelemben.
