„Ímé, boldog ember az, akit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!” Jób 5:17
A megpróbáltatások és akadályok Isten fegyelmezőeszközei; a sikernek Isten által megszabott feltételei… Egyes emberekben olyan képességeket és hajlamokat lát meg, amelyek helyesen irányítva, használhatók lehetnének műve előbbre vitelében. A gondviselő Isten különféle helyzetekbe és körülményekbe viszi bele őket, hogy felfedezzék a jellemük előttük is rejtett fogyatékosságait. Alkalmat ad nekik arra, hogy ezeket a hibákat kijavítsák, és hogy alkalmassá tegyék magukat szolgálatára. Sokszor beleengedi őket a szenvedések tüzébe, hogy megtisztuljanak.
Az a tény, hogy próbákat kell e+D226lviselnünk, tanúsítja azt, hogy az Úr valami értéket lát bennünk, amit fejleszteni akar. Ha nem látna bennünk semmi olyat, amivel nevének dicsőséget szerezhetnénk, akkor nem fordítana időt a csiszolásunkra. Értéktelen köveket nem vet a kohójába. Értékes érc az, amelyet Ő tisztít. A kovács tűzbe veti a vasat és az acélt, hogy megtudja, miként viselkednek ezek a fémek. Az Úr beleengedi választottait a szenvedések kohójába, hogy meglássa, milyen a természetük, és hogy alkalmassá tehetők-e szolgálatára.
Talán azt gondoljuk, hogy saját szívünket tanulmányozva, és saját mércénk szerint kell csiszolnunk cselekedeteinket, de ez nem így van. Ez a javítás helyett csupán rontást eredményezne. A munkának a szívben kell elkezdődnie, és ha ez megtörténik, akkor lelkületünk, szavaink, arckifejezésünk és cselekedeteink is tanúskodni fognak a bennünk végbement változásról. Ha megismerjük Krisztust az által a kegyelem által, amelyet oly bőségesen áraszt ránk, az életünk megváltozik… Alázattal kijavítjuk minden helytelenségünket és jellemhibánkat. A szívünkben lakozó Krisztus alkalmassá tesz bennünket a mennyei családba való beilleszkedésre.
A keresztény nem tarthatja meg bűnös szokásait és jellemhibáit… Bármilyen természetű hibáid is vannak, az Úr Lelke képessé tesz azok felismerésére, és kegyelmet ad az azok feletti győzelemhez.
