„És akiben megvan ez a reménység Őiránta, az mind megtisztítja önmagát, amiképpen Ő is tiszta.” 1Jn 3:3
Az embernek kötelessége a tükörbe tekinteni, vagyis Isten törvényébe, amelyben felismerheti saját jellemhibáit. Észre kell vennie bűnösségét, és a Bárány vérében meg kell mosnia jellemének öltözetét. Az irigység, büszkeség, rosszindulat, csalás, vetekedés és erőszak mind ki fog tisztulni az olyan szívből, amely elfogadta Krisztus szeretetét, és amelyet az a reménység éltet, hogy az Úr a saját képmására alakítja át őt. Krisztus vallása kifinomítja, és méltóságra emeli tulajdonosát, bármilyen legyen is a társadalmi háttere vagy helyzete az életben. A világosságot nyert keresztények korábbi jellemszintjükről magasabb szellemi és erkölcsi fokra emelkedtek. Akiket megejtett a bűn, az Üdvözítő érdemei által olyan helyzetbe emelkedhetnek, amely alig alacsonyabb az angyalokénál. {AG 232.2}
Az örömüzenet befolyása semmi esetre sem vezetheti arra a bűnöst, hogy Krisztus üdvözítését ingyen kegyelemnek tekintse, ha továbbra is Isten törvényét megszegve él. Amikor az igazság világossága felvirrad a gondolkodásában, amikor teljesen megérti Isten követelményeit és tulajdon törvényrontásának mértékét, akkor meg fogja újítani útjait, és az Üdvözítőtől nyert erővel hűségessé válik Istenhez, új és tisztább életet él. {AG 232.3}
Az isteni minta szerint kell formálnunk a jellemünket. Minden rossz szokást fel kell adnunk! A tisztátalanoknak tisztaszívűvé kell válniuk. Az önzőnek fel kell hagynia önzésével, a büszkének büszkeségével, az önelégültnek pedig az önelégültségével! Fel kell ismernünk, hogy Krisztus nélkül semmik vagyunk… Élő kapcsolatot kell ápolnunk Istennel. {AG 232.4}
A makacs és lázongó lélek bezárhatja szívének ajtaját Isten kegyelmének édes befolyása és a Szentlélekben való örömök előtt. A bölcsesség útjai viszont mindig örvendetesek és békességesek. Minél szorosabb kapcsolatba kerülünk Krisztussal, szavaink és tetteink annál inkább bemutatják kegyelmének szelídítő és átalakító hatalmát. {AG 232.5}
