„Bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.” (Ésa 2,19)
„Isten követői elrejtőztek, szétszóródtak az Úr törvénye iránti ellenségeskedés miatt. Minden hatalom az elnyomásukra törekedett. Üregekbe és barlangokba húzódtak ellenségeik erőszakossága elől, mert igazak és engedelmesek Jahve törvényei iránt. De elkövetkezik Isten népének szabadulása: ellenségeinek az Úr kijelenti magát mint az igazságszolgáltatás Istene. A föld üregeiből és barlangjaiból, melyek Isten népének titkos rejtekhelyei voltak, kihívatnak mint az Ő tanúi, igazak és hűségesek.
Akik szembeszálltak Istennel, beteljesítik a Jel 6,15–17-ben adott leírást. Ezekben az üregekben és barlangokban találnak rá az igazság kijelentéseire a levelekben és kiadványokban, amelyek ellenük tesznek bizonyságot. A pásztorok, akik rossz úton vezették a nyájat, hallják a vádoló szavakat: »Te voltál az, aki súlytalanná tetted az igazságot, te voltál, aki azt mondtad, hogy Isten törvénye hatályon kívül van helyezve, hogy az a szolgaság igája! Te hangoztattál hamis tanításokat, amikor meg voltam győződve arról, hogy az Isten törvényét megtartóknál van az igazság. Fizetsz-e váltságot a lelkemért?… Mit tegyünk, akik hallgattunk arra, aki összezavarta az Írásokat, és az igazságot hazugságra fordította, pedig ha engedelmeskedtünk volna, megmenekülnénk! «Krisztus eljön, és igazságot szolgáltat, megbüntetve azokat, akik arra nevelték az embereket, hogy semmibe vegyék Isten törvényét, elvessék szombatját, letörjék az Ő emlékét. Hiába panaszkodnak majd azok, akik a hamis pásztorokban bíztak – hiszen náluk volt Isten Igéje, hogy saját maguk kutassák.
Isten megítél minden egyes embert, aki ismerte az igazságot, s mégis elfordult a világosságtól, mert az önmegtagadást és kereszthordozást kívánt. A sziklák és a hegyek nem tudják eltakarni őket annak tekintete elől, aki a mennyei trónon ül.” (86. levél, 1900)
