„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.” (Róm 13,11)
„A vég észrevétlenül közelít felénk, ahogyan a tolvaj zajtalanul közeledik éjszaka. Adja az Úr, hogy ne aludjunk tovább, ahogyan mások, hanem őrködjünk és legyünk józanok, mert az igazság nemsokára dicső diadalt arat, s azok, akik most Isten munkatársai, az igazsággal együtt győzedelmeskednek. Az idő rövid, hamar eljön az éjszaka, amikor már senki sem munkálkodhat.
Eljön az idő, amikor naponta annyian térnek meg, mint egykor pünkösd napján, miután a tanítványokra kiáradt a Szentlélek. Sok ember addig nem vette figyelembe az evangéliumi meghívást. megpróbáltatásokon, kísértéseken mentek keresztül, tekintetüket hegymagasságú akadályok homályosították el, gátolták előretörésüket. De hittel, kitartással és bátorsággal sokan áthatolnak ezeken az akadályokon, és eljutnak a dicső világosságra. Szinte észrevétlenül akadályok emelkedtek a keskeny és szoros úton, erre az ösvényre botrányköveket helyeztek, de mindezeket elgördítik a hívek.
A hamis pásztorok által nyájuk köré állított gátak megsemmisülnek, ezrek választják a világosságot, hogy terjesztéséért dolgozzanak. Mennyei lények munkálkodnak majd együtt az emberekkel. Így bátorítva a gyülekezet valóban felkel és világít, megszentelt erőit a küzdelemre összpontosítja. Így teljesedik Isten terve: az elveszett gyöngyök megkerülnek.
A hangos kiáltás során az egyház – hatalmas Urának segítségével – az üdvösség ismeretét annyira gazdagon árasztja mindenüvé, hogy a világosság eljut minden fővárosba és városba. A Föld megtelik az üdvösség ismeretével. Isten megújító Lelke olyan bőséges eredménnyel jutalmazza a tevékeny ügyvivőket, hogy az igazság világossága mindenütt felragyog.” (Evangelizálás, 318–319. o.)
