„Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi testünkben.” (II. Kor. 4:8, 10)
„Kétéves fogságának* vége előtt ezt mondhatta Pál apostol: »Híressé lett az én fogságom a Krisztusban a testőrség egész házában és mindenki más előtt«. Azok közül, akik üdvözleteket küldtek a fi lippibelieknek, kiemelte a »császár udvarából valókat« (Fil. 1:13; 4:22). Miként a bátorság, úgy a türelem is diadalt arat. A megpróbáltatások közepette tanúsított türelmes kitartás éppúgy nyerhet lelkeket Krisztus számára, mint a bátor kiállás.
Az a keresztény hívő, aki a veszteségek és szenvedések idején türelmet tanúsít, sőt, a tántoríthatatlan hit békességével néz szembe a halállal, többet tehet az evangéliumért, mint amennyit egy hosszú élet hűséges munkájával elérhetett volna… Nem megpróbáltatásoktól mentes életben fejlődik ki a keresztény jellem. A támadás és az ellenállás csak annál nagyobb éberségre, és még komolyabb imára készteti Krisztus követőjét. Az erős kísértés – ha Isten kegyelme által kitartunk benne és elviseljük – türelmet, állhatatosságot, valamint mélységes és maradandó bizalmat eredményez. Szenvedni, de egyszersmind erősnek maradni, megalázkodni, de éppen az alázatosság által győzni – ez a keresztény feladata, amit hit által teljesít. Egész nap öldöklik, de mégis él, hordozza a keresztet, és így nyeri el a dicsőség koronáját.” (Az apostolok története, A császár házából c. fejezetből) * Az apostol első római fogságáról van szó.
